Ahogy említettem, minden hallgatónak részt kell vennie valamilyen kreatív kurzuson is. Én végül a filmkészítés szakkörön kötöttem ki hat másik társammal együtt (úgy látszik tehát, hogy ez a téma nem túl népszerű). Az oktató egy David nevű, 28 éves, loncsos lompos és bozontos, tipikusan északi kinézetű fiatalember, aki valamiért kötelességének érzi, hogy mivel ő filmes, ezért sálban, sapkában, és vattával tömött pufajka-favágóingben kell beltérben is tartózkodnia. Egyébként más forrásból megtudtam, hogy elismert figura a szakmában.
Rögtön a mélyvízbe ugrottunk: következő alkalomra egy kétperces rövidfilmet kell készíteni bizonyos szempontok figyelembe vételével. Ezek közül az egyik a "rot punkt" szabály, amit a '70-es években találtak ki német filmesek: a filmnek minden pillanatában szerepelnie kell a képen valami pirosnak. Hogy ez pontosan mire jó, az nem került kifejtésre, de kétségtelenül érdekessé teszi a készítést. A klipeket egyébként két csoportban kell elkészíteni. Én két dán lánnyal vagyok egy csoport, akik olyan magabiztosan neki is láttak a forgatókönyv elkészítésének, hogy nekem úgy látom, elég könnyű dolgom lesz. Azaz hogy ki tudja: én kaptam ugyanis az operatőr szerepét.
Ennek egyébként örülök, mert már régen meg szeretnék tanulni valamennyire filmet készíteni. Persze videókamera még sosem volt igazán a kezemben, pláne nem profi filmes felvevő, márpedig mi ezt fogjuk használni. David egy gyorstalpaló keretében rögvest be is mutatta az alapokat. Összességében ez is olyan, mint egy digitális fényképező: ugyan sokmindent lehet rajta manuálisan állítani, de úgyis mindenki automata üzemmódban használja. Nos, majd próbálkozunk vele.
A foglalkozás végén megnéztünk egy svéd kisfilmet, ami azt demonstrálta, hogyan lehet úgyszólván költségek nélkül jó filmet készíteni. Tényleg jó volt; sajnos a címére már nem emlékszem.
