Mint minden normális ember, úgy a dánok is szeretnek játszani. Ezt nem csak az eme oldalakon többször megénekelt LEGO bizonyítja, sőt, a zord, sötét környezet miatt azt is mondhatjuk, hogy Skandináviában a játéknak ha lehet, még nagyobb tere és szerepe nyílik. A koppenhágai nemzeti múzeumban például az Izlanddal és Grönlanddal foglalkozó tárlók számos régi játszóeszközt mutatnak be, amivel a végeérhetetlen téli éjszakákat elütötték arrafelé (külön figyelemreméltóak az eszkimók megdöbbentően élethű állat- és emberfigurákat ábrázoló figurái, amelyek a gyermekeket idejekorán felkészítették nehéz vadászhivatásukra). A régi hagyományok ma is tovább élnek: a dánok hyggéjének (kb. „hangulatos, vidám, esti együttlét a kandalló mellett”) most is szerves része a játék. De mit is játszanak ma?
Tapasztalataim többségét oktatási intézményekben, kollégiumokban szereztem, itt meglepően sok különféle játékot láttam, de ugyanez igaz a családok otthonára is, ahol – magyar szemmel nézve – szokatlan mennyiségű ilyen eszközt láttam felhalmozva. Először is vannak mindenféle társasjátékaik; ezek közül néhány számunkra is ismert nemzetközi (pl. Rizikó, Catan telepesei), mások helyiek (mint a különféle betűkirakók). Előfordul puzzle is.
Mindenhol láttam továbbá kártyát (közönséges francia kártyát) is, de ezeket megfigyeléseim szerint nem használják túl sokat; amikor néha kártyáztunk, akkor én tanítottam őket mocsarazni vagy tarokkozni. Ez utóbbi esetében nyilván a magyar tarokkról volt szó, bár elvileg létezik dán tarokkjáték is, azonban sem a játéknak magának sem a paklinak nem leltem nyomát tartós kutakodás után sem. Úgy láttam, a dánok nem valami nagy kártyások, a velünk lakó amerikaiak például szinte mind sokkal lelkesebbek, ügyesebbek voltak e téren.
Persze nem csak társas- vagy kártyajátékok léteznek. A különféle (mondjuk a mi gyilkosozásunkhoz hasonló) csoportos játékok nem divatosak, talán egyszer hallottam ilyesmiről. Annál népszerűbbek a különféle sportjátékok – igazodva az északiak egészségeséletmód- és mozgásmániájához. Nagyon sokat asztaliteniszeztünk például (ezt többé-kevésbé mindenki elég jól tud), és több helyen volt petanque készlet is (ezt inkább mi külföldiek használtuk). A tehetősek között nagyon népszerű a golf (a lapos, dús gyepű ország erre amúgy is ideális), de néhány eddig nem ismert sportot is kipróbálhattam. Ilyen például a baseball (amit korábban sosem játszottam, itt viszont a fiatalok körében elég közkedvelt) vagy a krikett – utóbbi kettő is mutatja, hogy Dánia sok tekintetben a kontinens és az angolszász világ határmesgyéjén áll.
A fiatal korosztály kedvence Skandináviában (is) kétséget kizáróan a számítógépes játék. Sőt, kedvenc helyett nem egy esetben már-már beteges szenvedélyről beszélhetünk. Jó példa erre Krogerupban Sigurdur, aki szinte szó szerint egész életét a computer előtt töltötte különféle on-line játékokba merülve, baráti köre is szinte teljes egészében a hálóról került ki. De ugyanilyen cipőben jár Ulf, aki – saját bevallása szerint – kóros számítógépező volt (gyakorlatilag évekig semmi egyébbel nem is foglalkozott). Ő egyébként egy alkalommal kis előadást tartott az AD&D-ről.
Léteznek eredeti skandináv játékok is. Melegebb időben szabad téren családok, piknikező társaságok körében ma is népszerű Kongespil („királyjáték”), amit tavasszal mi is rendszeresen játszottunk. A „dán kuglinak” is nevezhető játék lényege nagyon leegyszerűsítve: két csoport egymástól 5-8 méterre két párhuzamos sorban felállítja 30-50 cm magas fabábuit, amelyeket az ellenfeleknek egy váltóstafétára emlékeztető fadarabbal le kell döntenie (a szabályok ennél persze némileg árnyaltabbak). Így néz ki:
A másik egy igen régi, viking korból eredeztethető, némileg a sakkra emlékeztető táblás játék, a hnefatafl, ahol az támadó szín figuráival a védekező szín királyát kell ennek testőreit legyőzve bemattolni. Szerintem a hnefataflt ma már csak hagyományőrzők játszák (egyébként például a jellingi viking múzeumban lehet látni és megvásárolni).
A Hjerl Hede-i skanzenben aztán van egy külön játszótér, ahol számos további helyi tradicionális ügyességi játékot ismertem meg és próbáltam ki, így például egy lejtőn felfelé gurítandó golyós kuglit, vagy az egyensúlyozós „csónakjátékot”, amikor egy speciális keskeny állványon ülve egy bottal négy pontról rongyot kell lepöckölni úgy, hogy közben le ne essünk. Íme:
Játszani tehát jó – ezt az egykori tengeri martalócok és mai dédunokáik egyforma lelkesedéssel vallják.
