Tovatűnt az utolsó itt töltött hétvége is: jövő szombaton reggel ugyanis már vége a félévnek. A pénteki „alkotmány ünnepe” újra szünnap volt, Istvánnal kirándultunk egy nagyot a Gribskov erdőben; kimondottan hideg volt, és az eső is gyakran eleredt. Szombaton semmi nem történt – leszámatva természetesen az esti bulit, amely – az utolsó lévén (ámbár szerintem a jövő péntek esti záróbankett is hosszú mulatozásba csap majd át) – különleges kellett, hogy legyen. Nos, a maga nemében kétségtelenül az is volt!
A parti témája a „P” volt, vagyis p betűvel kezdődő szavak uralták az estét (hogy miért épp a P, arra nincs magyarázat). Mindenfelé P-feliratokat helyeztek ki: a különböző helyiségek neveit, például partyhall, pigetoilet (lányvécé); vagy dekorációként kinyomtatott képeket papról, péniszről, perverzióról, pornósztárról, prostituáltról (ezek a dánban is mind P-vel kezdődnek; a kiválogatott kifejezések egyébknt magukért beszélnek). Magától értetődő, hogy a szokásos jelmezeknek is a P-témát kellett követnie, így találkozhattunk a Rózsaszín Párduccal (Pink Panther), pandamackóval, Pippi Langstrumpffal (ez egy svéd mesefigura), párnával, punkkal, prostituálttal, pedellussal, Presleyvel, rendőrrel (politi), húsvéti nyúllal (påskehare). Az ilyen többé-kevésbé hagyományos ötletek mellett eredetibbek is megjelentek, például a „pink plastik paper” (rózsaszín műanyag papír), amelynek viselője rózsaszín papírcsíkokba és átlátszó műanyagfóliába volt burkolva. Petra „Polish Professional Pingpong Player Petra Pojerova”-nak öltözött (gondolom, cseh révén csak az alliteráció miatt váltott lengyelre). A homoszexuális Bjarne pápának öltözött, pólóján a következő feliratot viselve: „engedjétek hozzám a fiúgyermekeket” (ezt aztán értelmezze ki-ki belátása szerint). Ötletekben tehát ezúttal sem volt hiány.
A mulatozás egészen konszolidáltan kezdődött: afféle „Amerikából jöttem” játékkal, amikor mozdulatokból kellett kitalálni valamilyen cselekményt. Még a zene is egész normális volt, legalábbis abban a háromnegyed órában, amíg a tisztesség kedvéért jelen voltam. Speciális eledellel is szolgáltak a dán diákok: az errefelé közkedvelt hot-dogszerű pølsehornnal (kolbászszarv), amely nem más, mint tésztába sütött virsli.
Később azonban elszabadultak az indulatok: az egyébként is kemény ivás a hírek (és a másnapi látható eredmények) szerint minden addiginál intenzívebb volt: Manar szerint, aki szinte egész éjjel a pult mögött teljesített szolgálatot, sört nem is igen fogyasztottak, csak „shot”-ot (valamilyen vodkás italt) sűrű egymásutánban. Nem csoda, ha az amúgy visszafogott olyan figurák is jócskán felöntöttek a garatra, mint mondjuk István – és akkor ne is beszéljünk a notórius iszákosokról.
Az erős felvezető után nem csoda, hogy egyéb téren is átlépte a korábbi határokat a rendezvény. Még éjfél előtt bejelentettek egy játékot: a buli helyszínéül szolgáló terem és egy távol eső másik között kellett kapcsoltatot teremteni ruhadarabokból – mégpedig a mulatozók által viselt ruhadarabokból, amit ennek érdekében persze le kellett vetni magukról. Aki mindent teljesen levetett, az cserébe a padlóra fekve a saját testével is kibővíthette a textilcsíkot: mondanom sem kell, hogy egyre többen vállalták ezt az áldozatot. A végén szinte valamennyi (dán) lány és fiú meztelenül maradt; sőt, az általános jókedv hatása alatt az est hátralévő részét így pucéran töltötték el. Sokat mondó, hogy mindez a felügyelő tanár (az említett Bjarne) szeme láttára történt, ám erősen alkoholos állapota mentéségre szolgál némileg. Hogy egyéb „közösségi esemény” történt-e, arról nincs információm.
Így zajlott tehát Krogerupban a híres lakoma. Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy ez errefelé botrányosnak számít-e; ha például megjelenne róla egy beszámoló valamelyik lapban, akkor az felháborodást, közönyt váltana-e ki, vagy ellenkezőleg: növelné-e a jelentkezők arányát? Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy északon vagyunk, ahol a meztelenkedés teljesen elfogadott, normális jelenség. Egy finn szaunában legalábbis az: egy kollégiumi partin már nem biztos. Hiába, kérem, Közép-Európában még van mit tanulnunk a fejlett Nyugattól!
Ehhez képest a mi csoportunk kis szolid vacsorája vasárnap este unalmas és maradi volt – ennek ellenére jól éreztük magunkat. Istvánnal babgulyást főztünk (egész jó lett, bár egy kissé talán túl csípős), Petra és Manar meg kakaós piskótát sütöttek. A kollégium mögötti nagy kertben ettünk, egy hatalmas fa alatt, amelynek óriási lombkoronája megoltalmazott bennünket, amikor eleredt az eső.
