Nos, jó fél hónap után visszaérkeztem Dániába. Ahogy említettem, a „külföldi” utakról nem írok itt részletes beszámolót, néhány szót azért mégis említek. Ami Párizst és Rómát illeti, kellemesen csalódtam, az időt is jól be tudtam osztani, nagyon sok látnivalót, érdekességet bejártam (ami főleg a háromnapos római tartózkodás alatt szép teljesítmény), persze alaposan el is fáradtam. Kis csapatunk egészen jól összekovácsolódott. Ha egy ilyen úttal kezdődött volna a kurzus, akkor talán már kezdettől más lett volna a hangulat. Persze voltak bonyodalmak (főleg az időbeosztással és a Garba-féle szervezéssel, ami nem ritkán elképesztő zűrzavarokhoz és eltévedésekhez vezetett), de ezek alapvetően az elviselhető szint alatt mozogtak. A szállások közül a római remek volt, a párizsi a Youth Hostelek szokásos csapnivaló színvonalát nyújtotta, de mindkettő remekül a városközpont közelében volt.
A norvégiai út viszont felülmúlta a várakozásaimat (amelyek pedig eleve merészek voltak). Kérem, én már szinte Európa valamennyi országában jártam, de ilyen gyönyörű természeti környezetet sehol sem láttam még: ez az északi ország egyesíti magában mindazt, amit idilli szépnek találunk a teremtett világban (a sivatag és talán a fehér homokos tengerpart kivételével). A tengerbe szakadó meredek sziklás hegyek, a csodálatos fjordok, a tucatjával található óriási vízesések, a vad sziklás tengerpartok olyan kombinációt nyújtanak, ami talán még Új-Zélandon valószínű csupán. Mindez kiegészítve a remek infrastruktúrával (a hegyek teli vannak lyuggatva sok kilométeres, olykor elképesztő struktúrájú gigantikus alagutakkal), nyugalommal, renddel. Kár, hogy olyan rettentő drága és távoli ország. Na és persze olyan hatalmas, hogy utunk java részét autóban ülve töltöttük (ami a remek panoráma miatt azonban távolról sem számít kieső időnek), és még így is csak töredékét tudtuk bejárni tíz nap alatt). Kulturális-építészeti látnivalókban azonban nem bővelkedik – valószínűleg mondjuk Rómában egyedül több ilyen attrakció van, mint egész Norvégiában. Az itt készült képek közül egy csekély csokorra valót itt lehet megtekinteni.
Szombat este élményekkel megpakolva, alaposan elfáradva érkeztem a kollégiumba, hogy nekivágjak a kurzus utolsó, hat hetes szakaszának. Új szobát kaptam, mert a régit a zajos szomszédok miatt szerettem volna lecserélni. Nos, nem hiszem, hogy jobban jártam, mert ez a mostani a szombat esti (éktelenül hangos) partiknak helyet adó teremre néz, ráadásul valamivel kisebb és sötétebb is. Sajnos ez is a földszinten van, ami biztonsági okokból igen hátrányos: nem lehet őrizetlenül nyitvan hagyni a szoba ablakát, mert bárki erre járó bemászhat/benyúlhat rajta. És ez nem csak elméleti veszély, hiszen – a márciusi lopást követően – távollétünk alatt további két esetben hatoltak be rablók a házba: egyszer feltörve az iskola irodáját, másszor pedig ismét egy alvó diák szobájába beosonva ellopták a laptopját (ez utóbbi esetet egyébként elég nehezen tudom elképzelni, de tény, hogy megtörtént). Úgyhogy nem árt résen lenni; ha már idáig kihúztam károsulás nélkül, nem az utolsó hetekben akarok rajtaveszteni.
Amíg odavoltunk, ez a szürke, szeles és unalmas környék teljesen megváltozott: hazatértünkkor kizöldült fák, virágok, gyönyörű környezet fogadott, amitől az embernek határozottan jobb a hangulata. Állítólag az elmúlt héten kifejezetten meleg, napsütéses idő volt, de engem már hűvös, felhős időjárás fogadott, amelyet ma eső egészített ki. De ezt nem bánom, sokkal jobban örülök neki, mintha kánikula lenne...
Jött néhány újabb tanuló is; két vagy három új dán lány (akikről szinte semmit sem tudok), és egy érdekes fickó hozzánk, a nemzetközi csoportba. A húsz éves kanadai Daniel változatos élete mellett még Obamáé is eltörpül: a Fülöp-szigeteken született, onnan Kanadába került, onnan Tanzániába, aztán megint haza, aztán francia Svájcba, majd újra haza, és most itt van Dániában. A sok utazás nagykövet apja miatt történt, a jelen tanulmányút pedig dán anyja révén. Mondanom sem kell, hogy ez a világlátott fiatalember vagy fél tucat nyelven beszél (közte például szuahéliül is). Történelmet tanul, és valamilyen oknál fogva a Habsburg-birodalom népeinek, köztük is behatóan a magyaroknak a történetét tanulmányozta korábban. Egyelőre még csak egy napot töltött velünk.
