HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.01.31. 20:17 Udenlandsk

Jólét ölel körül

Címkék: mindennapok általános tudnivalók

Dániában és a többi északi országban a világ legjobban működő szociális rendszere létezik, amit „északi modell” néven emlegetnek. A lényegét egyszerűen meg lehet fogalmazni: születéstől a halálig minden társadalmi nehézség ellen oltalmat nyújtanak a betegségtől a munkanélküliségen át egészen az öregkori ellátásig. Ez az ellátás minden egyes állampolgárnak teljeskörűen és ingyenesen jár jövedelemtől függetlenül. A helyi önkormányzatok biztosítják, amelyeknek ehhez mérten igen kiterjedt és világszínvonalú intézményrendszer áll rendelkezésükre. Ilyen pofonegyszerű az egész. De hogy is műkodik a dolog részleteiben?

A  rendszert eredetileg a szomszédos Németországból vették át, ahol a XIX. században Bismarck – hogy kihúzza iparosodó városokban egyre erősödő baloldal méregfogát – először hozott szociális intézkedéseket a nyugdíjra, egészségügyi ellátásra vonatkozóan. Ezt vette alapul Dánia: az itteni klasszikus rendszert a helyi szociáldemokraták alakították ki 1933-ban, majd modernizálták mai formájában a '60-as és '70-es évek utáni optimista légkörében 1976-ban, akkor még a jelenleginél is bőkezűbben. Azóta többször is szigorították, mert egyre kevésbé bizonyult fenntarthatónak az elöregedés, a növekvő munkanélküliség illetve a szapodoró válások eredményeképp egyre inkább támogatásra szoruló egyedülálló szülők miatt. Na meg persze a bevándorlás sem tett jót neki: az eredeti szisztémát ugyanis kissé naivan a korrekt és szorgos északiakra szabva alakították ki, amit aztán az újonnan érkezők finoman szólva kihasználtak. Például (amikor még kevéssé volt szigorú a bevándorlás) egy több feleséggel és tizenöt gyerekkel rendelkező muszlim férfi, aki maga nem dolgozott, a törvénynek köszönhetően a gyermekei után alanyi jogon annyi támogatást kapott, hogy több bevételt könyvelhetett el, mint az ország miniszterelnöke. Az ilyen kiskapukat azóta persze már bezárták, de az ilyen példákat ismerve némileg megérthetjük, miért nő évről-évre a dánok körében az idegenellenesség...

A rendszer finanszírozása szinte teljes egészében a polgárok adóiból történik, amely a világ többi részéhez mérve meglehetősen nagy arányú (48-52% átlagban). Kedvező tény, hogy az északi államokban gyakorlatilag valamennyi nő a munakerőpiacon van, így ezek az országok arányukban a legtöbb adózóval rendelkeznek. A magas adókat a polgárok nemhogy becsületesen megfizetik, hanem a közvélemény egyöntetűen és erősen a sok befizetésen alapuló, de cserébe minden körre kiterjedő ellátás híve. Ez az „erős állam sok szolgáltatással” koncepció épp ellenkezője az amerikainak (ahol keveset kell ugyan fizetni, de cserébe nem is kapnak semmit, akár az utcán is felfordulhat az ember), de a magyarországinak is (ahol sokat kell ugyan fizetni, de egyre kevesebbet kapunk cserébe). Nem is csoda, ha általában az amerikaiak és magyarok tekintik követendő mintának az északi modellt, és nem fordítva. De lássuk, mire költik el azt a temérdek pénzt.

A várandós anyák szülés előtt két hétig, szülést követően pedig 24 hétig anyasági támogatást kapnak, ami a korábbi fizetésük 85%-a. Az apa két heti fizetett szabaságra jogosult a szüléskor, a 24 hétből pedig az utolsó tízet átvállalhatja az anyától, amely időszakra az asszony járandóságát kapja.
Minden család (vagy családszerű képződmény) háromhavonta csinos összegű „gyermekcsekket” kap az önkormányzattól, és igen kiterjedt a gyermekeket-fiatalokat ellátó intézményrendszer (mindenhol van óvoda például).

A diákok tanulmányi idejük alatt alanyi jogon díjmentes oktatásra és még külön támogatásra is jogosultak, amiből gyakorlatilag önállóan fenn tudják tartani magukat. Az oktatás egyébként a lehető legliberálisabb formában valósul meg: az állami oktatási intézményeken kívül bármelyik szervezet, sőt, akár magánszemélyek is működtethetnek iskolákat: ha tizenkét szülő összeáll, és megegyeznek egy intézmény létrehozásában, amely a nekik tetsző szellemiségben és/vagy módszerrel képzi a gyerekeiket, akkor az önkormányzattól épületet kapnak, és az állam fenntartja őket. Garba gyerekei például egy ilyen „magániskolába” járnak, ahol a szülők havonta összegyűlve maguk döntenek a minden kérdésben (az oktatást persze profi tanárok végzik). De akinek ez sem elég, az otthon is taníttathatja vagy ha úgy teszik, akkor akár maga taníthatja a gyermekeit (megint csak megkapva a fejkvótát értük). Az állam az elsajátítandó anyagot és bizonyos oktatási alapvelveket rögzíti és számonkéri, és ameddig ezek tiszteletben vannak tartva, mindenki azt, ott és úgy taníthat a kölkeinek, amit csak akar. Jópofa, nem?

A 65 év felettiek tekintet nélkül korábbi munkaviszonyukra és befizetéseikre „népnyugdíjat” kapnak. Emellett korábbi visszavonulásra is lehetőség van azt elősegítendő, hogy az idősebbek munkahelyeit a fiatalok tölthessék be; ennek keretében 60-65 év között, igazi nyugdíjukig az öregek a viszonylag magasnak számító munkanélküli segélyt kapják. Ez olyannyira népszerű, hogy az érintett korosztály mintegy 70%-a választja alternatívaként.
Mivel nagyon sok az egyedülálló, és aki nem az, gyakran azzal sem törődnek a rokonai, az önkormányzatok napközit és öregotthont is fenntartanak. Az előbbit láttam itt Humlebækben egyik nap: tömve volt különféle társasjátékokat játszó időssel.

Persze itt sincs kolbászból a kerítés, és főleg az utóbbi évek mind nehezebbé teszik a rendszer fenntartását. Egyre többen szorgalmazzák az átalakítását (leginkább a nyugdíjrendszer bizonyos arányú privatizálását), de a széleskörű védőháló fenntartását a publikum nagyon erősen támogatja, ennek érdekében pedig a komoly adóterhet is vállalják – adócsökkentés ígéretével itt aztán nem lehet szavazatokat szerezni...

komment

süti beállítások módosítása