Mindig szerettem énekelni, énekkarba is jártam (Pilátusként például nem egyszer a zsidók kezére adtam Jézust), még magamban is szoktam dalolászni. Igazán nem mondhatja tehát senki, hogy ellene lennék a hangok kultúrájának, de a dánok e téren megnyilvánuló mániája nekem is sok.
A reggeli gyülekezőn minden reggel énekkel kezdjük a kis főiskolai bibliából. Ez így volt már Krogerupban is, de ott csak amolyan nyitó- és záróaktusként, itt azonban van úgy, hogy szinte semmi más nem történik, csak énekeljük az egyik éneket a másik után.
Önmagában ez is jelentős dózis, de ezen kívül van még „bevezetés a zenébe” foglalkozás, amikor némi elméleti bevezetés és zenehallgatás után megint csak éneklés jön. Ezenkívül van kórus is egyik délután, amikor szintén énekelünk, emellett pedig hétfő este laza, kötetlen „kávézó”, amikor a változatosság kedvéért ugyancsak éneklünk, olykor pedig külsős (jobbára idős hölgyekből álló) társaság jelenik meg, akik megint csak nótára fakadnak estébe nyúlóan.
Az egész hangőrület mögött egy Kristian La Cour nevű tanár áll, akinek lelkesedése nem ismer határokat: szerintem egész álló nap a zongorát verné és a nótákat ismételgetné. Pedig már jó néhány évtizede ezt teszi. Kristian persze nem pusztán fanatikus, hanem zeneileg roppant képzett: nem csak a történetét ismeri, hanem számos nép zenekultúrájára van rálátása, többek között a miénkre (ismeri a Kodály-módszert, számos karmesterünket, járt két ízben Pécsett is valamilyen kórussal). Örök vidám természetű fickó, akinek ősei egyébként Franciaországból elűzött hugenották (furcsa viszont, mintha csak két inget hordana felváltva).
Nincs is az éneklésben semmi rossz: jól összekovácsolja a közösséget, művel, szórakoztat, nekünk pedig még a nyelv elsajátítását is segíti. Nyilvánvaló (bár nekünk szokatlan), hogy a dán kultúrához, hétköznapokhoz szervesen hozzátartozik. Számomra azonban kissé fárasztó és unalmas már ilyen adagban, ráadásul kissé gyermeteg is, ahogy a sok felnőtt ember önfeledten danolászik a lemenő napról meg virágzó rétről, így azt hiszem, a jövőben inkább csökkentem az aktivitásomat e téren.
A témához kapcsolódóan álljon itt egy kis videó az egyik énekóráról (Kristian a zongora mellett kommandíroz):
