A dán népfőiskolai rendszer (Folkehøjskole)
A dán népfőiskolák egészen sajátos és igen fontos helyi intézmények mind kulturális, mind oktatási szempontból. Igazából olyan „mikrotársadalmakról” van szó, ahol a különféle kurzusok ideje alatt (amelyek ideje 1-2 héttől 5-8 hónapig terjedhet) a diákok a tanárokkal együtt szoros életközösséget alkotva élnek és tanulnak. Habár minden iskola valamire specializálódik, ettől függetlenül nem valamely tárgy oktatása a lényeg, hanem általános komplex szemlélet kialakítása, és annak elősegítése, hogy a fiatalok rátaláljanak önmagukra, céljukra a világban. Így szól legalábbis a hivatalos szöveg.
Nagyjából száz højskole van Dániában, főleg vidéken (általában annak a térségnek a nevét viselik, ahol elhelyezkednek), és a dánok jelentős része középiskola és egyetem között eltölt néhány hónapot egy ilyen helyen. A hazaiakon kívül rendre külföldieket is fogadnak, főleg a demokratizálásra, „kikupálásra” szoruló vidékekről, így a közelmúltban Kelet-Európából, mostanában pedig a harmadik világból (utóbbiakat ösztöndíjjal).
Nagyon sokféle tantárgyat tanítanak az iskolákban, de igazából inkább valamiféle inspiráló hátteret, környezet szeretnének kínálni, ahol az élet nagy kérdéseire választ kaphatnak a résztvevők, és nem egy-egy tárgyból akarnak képzést nyújtani. Úgy is mondhatnám, hogy a konkrét foglalkozások inkább keretet nyújtanak ennek a sajátos életfilozófiának, szemléletnek a kialakításához: nem a „mit”, hanem a „hogyan”, „miért” a lényeges. Ennek megfelelően nem is adnak semmiféle diplomát vagy végzettséget (hisz nem ez a fontos), sőt, érdekes módon ezt a törvény kifejezetten tiltja annak ellenére, hogy az államtól elég jelentős támogatásban részesülnek. Vagyis az állam olyan iskolákat tart fenn, ahol tilos oklevelet adni. Különös, nem?
Az egész rendszert egy Nikolai Frederik Severin Grundtvig nevű felvilágosult gondolkodó, író és lelkész találta ki a XIX. század első felében. Akkoriban Dánia teljesen elmaradott paraszti ország volt (sötét minden értelemben), és Grundtvig Angliában járva a Trinity College-ben elképedve tapasztalta, hogy milyen bensőséges, közvetlen, kölcsönös tiszteleten alapuló életközösség áll fenn ott a diákok-tanárok között. Elhatározta, hogy otthon is meghonosít valami hasonlót, amit kiegészített azzal, hogy a társadalmi különbségektől függetlenül szegényeket-gazdagokat, fiúkat és lányokat (!) egyaránt nevelni fognak. Így a højskole-rendszer a későbbi igen demokratikus dán társadalom fontos építőköve lett. Érdekes egyébként, hogy maga Grundtvig csak ilyen általános elveket fektett le, az egyes konkrét gyakorlati formákat már az egyes iskolák maguk alakították ki, a környékbeli szokásoknak megfelelően.
Grundtvig egyébként igen érdekes figura volt. Az iskolában elhelyezett kép egy Darwinra emlékeztető ősz szakállú pátriárkát ábrázol. Rendkívül aktív és termékeny volt szellemileg, és állítólag igen kiváló műveket alkotott; a legenda szerint sokszor hideg vizes lavórban áztatta a lábát éjszaka, nehogy írás közben elaludjon. Egyébként az aktivitása nem csak szellemi téren nyilvánult meg: lelkész létére számtalan felesége volt (sokszor egymással egy időben); ahogy idősödött, egyre fiatalabbak ;) A dánok szerint sokkal nagyon hatású figura, mint Kirkegaard vagy Andersen.
Az első højskolét 1844-ben alapították egy Rødding nevű helyen. Az egész mozgalom hatalmas lökést kapott egy történelmi fordulattól: 1864-ben Dánia elvesztett egy háborút a németekkel szemben, akik az ország területének 40%-át elvették. Hasonló helyzet alakult ki, mint nálunk Trianon után: a sokk hatására megerősödött a nemzeti érzés, ami szellemi-kulturális téren is éreztette a hatását, így a népfőiskolák nagyon népszerűvé váltak, a század hátralévő éveiben gyakorlatilag az ország legfontosabb intézményei lettek. Szépen lassan a minta Dánia határain túl is elterjedt: először persze a skandináv országokban, majd Európában, az USA-ban, és próbálkoznak Afrikában meg Ázsiában is. Magyarországon Németh László irányításával nyíltak ilyenek a háborúig, amikor persze megszüntették őket, ám a rendszerváltás után újra megindulhattak. Jelenleg Sopronban és Kishantoson létezik ilyen, és a dán ismertető Magyarországot kifejezetten ígéretes területnek tekinti.
Ahogy tehát említettem, a højskolék holisztikus képzést, szemléletformálást szándékoznak nyújtani. Ennek ellenére mindegyik valamire specializálódik: nagyon sok köztük a művészeti (zene, tánc, képzművészet), illetve a sport-szakos (még olyan is létezik, amely vitorlázásra állt rá, egyebek mellett hajózást, navigációt, asztronómiát, meteorológiát, hajózástörténetet és -környezetismeretet tanítva). Kis részük közéleti tárgyakkal, politikával, szociológiával foglalkozik; ilyen a mi iskolánk is, ahol többek között a jelenlegi miniszterelnök is megfordult diákként. Szakmailag és technikailag nagyon jól ellátottak.
Az egyik fontos nevelési segédeszköz – némileg meglepő módon – a népfőiskolai énekeskönyv (højskole sangbog). A dánoknál az éneklés időtlen idők óta fontos nemzeti hagyomány, amit már kezdetekben alkalmaztak a népfőiskolákon. Eleinte külön énekeskönyve volt mindegyiknek, de aztán egységesítették őket, és így jött létre az a több mint ötszáz éneket tartalmazó egységes kiadvány, amit mi is napont a használunk. Dán és angol dalok egyaránt vannak benne, a témák pedig a történelemtől a természeti tárgyúakon át egészen a szerelmes nótákig terjednek, de Beatles-számot is lelünk köztük.
Fontos jellemvonás, hogy a diákok és a tanárok szoros, közvetlen életközösséget alkotnak: együtt laknak, étkeznek, mosnak-takarítanak és persze tanulnak (a hivatalos verzió szerint a tanárok is a diákoktól) szinte a nap 24 órájában. Kétségtelen, hogy a tanárok kevéssé tanárosak, inkább próbálnak nagyon közvetlenek, oldottak lenni.
Ami az anyagi hátteret illeti, a højskolék állandó versengésben élnek egymással a diákokért (hasonlóan a magyarországi iskolákhoz). Ennek megfelelően mindegyik próbál valamilyen egyéni, vonzó, sokszor talán kissé extravagáns profilt kidolgozni. A fő bevételi forrás az állami támogatás (kb 50%), ehhez jön a tandíj, valamint az ingatlan bérbeadása. Itt nálunk például rengeteg konferenciát szerveznek, és utazókat is elszállásolnak, sőt, még esküvőket is tartanak, a felesleges épületeket pedig hosszú távon bérbe adják vállalkozási célra. Egyébként az egyes iskolák anyagi helyzete igen különböző: vannak kifejezetten gazdagok, míg mások meglehetősen szerényen működnek.
