Amennyire kiábrándító, unalmas és szürke volt télen ez a környék, annyira szép és üdítő így tavasszal. Még márciusban is nagyon barátságtalanok voltak a kopasz fák a kollégiumot körülölelő kiserdőben, és az állandó borult ég meg a sűrű eső sokszor napokra elvette az ember kedvét attól, hogy kitegye a lábát. Most azonban öröm sétálgatni a zöldben. Az időjárás is tökéletes: miközben odahaza már igen meleg van, itt nagyon kellemes az idő, és az egy-két naponkénti eső remekül felfrissíti a levegőt, arról nem is szólva, hogy a gyepet is olyan elevenen tartja, amilyet csak Angliában láttam ezen kívül – nem is hiszem, hogy itt bármikor is szükség lenne locsolásra. Virágzanak, zöldellnek, vöröslenek, sárgállanak a régmúlt arisztokraták által messzi földről ide telepített, azóta már óriásira nőtt fák is.
De nem csak a flóra, hanem a fauna is szép: a szobák előtti fákon mókusok ugrálnak, madarak énekelnek mindenütt. Ma pedig, amikor ebéd után pipázgatva sétáltam a kiserdőben, hirtelen élénk kutyaugatás hangzott fel a közelemben, és a kis ösvény túlsó feléről valami futni kezdett felém, mint egy kilőtt ágyúgolyó: még mielőtt felismertem volna, elviharzott mellettem, de olyan közel, hogy talán súrolta is a nadrágomat. Csak aztán ébredtem rá, hogy egy jókora mezei nyúl volt, amelyet két vizslára emlékeztető kutya üldözött (végül azt hiszem nem kapták el). Korábban is láttunk a távolból egyszer-kétszer nyulat, de csak most kerültem velük ilyen közeli „kapcsolatba”.
Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között néha-néha a szép parkunkban tartjuk az órát: ki-ki a fűben hever vagy éppen a fákra aggatott hintákban üldögél. Az már más kérdés, hogy szerintem a természetben tanulni nem igazán jó, mert valami mindig elvonja az ember figyelmét a lényegről. Ezzel együtt megértem, miért volt olyan fontos a népfőiskolák létrehozásakor, hogy valamennyit ilyen idilli környezetbe helyették.
Percekkel ezelőtt újfent csendes eső kezdett kopogni. Ma hűvösebb van, mint az elmúlt napokban (kb. 13-14 fok lehet), elkél egy pulóver. A napok is igen hosszúvá váltak, még kilenc óra után is kimondottan világos van. Lám, jól van eltervezve a természet: a komor téli hónapokért azt hiszem bőven kárpótlja az itt élőket a tavasz és a nyár.
