Nem is fiatalos dán közegben lennénk, ha nem lenne a közösségi élet egyik oszlopa a közös buli (aki olvasta Krogerup-beli beszámolóimat, annak a téma már ismerős). Askovban is az egyik első dolog a „bulibizottság” felállítása volt, amelynek a péntek esti partik megszervezése lesz feladata. Minthogy Ágnes – egyetlen külföldiként – bekerült a szóban forgó bizottságba, első kézből származó információim voltak a készülődésről. Ahogy kiderült, ez aztán a legkevésbé sem volt árnyalt munka: tulajdonképpen a sörök (és Ágnes győzködésére néhány palack bor) beszerzésén kívül egyébre nem is terjedt ki, hiába igyekezett honfitársnőm valamiféle konkrét tartalom, program, vagy legalább a zenei terv körvonalazására.
Ebből már gyanítottam, hogy itt valami másfélére kell számítanom, mint amit Krogerupban megszoktam, ahol a kifinomult tervezést az ambíciózus, számos részletre kiterjedő végrehajtás követett – nem egyszer meglepő, merész, vagy egyenesen elképesztő, de mindenképp igen kreatív és nagyszabású végeredménnyel.
Askovban meglehetősen visszafogott estének lehettünk tanúi. Összejövetelünk helyszíne egy kisebb különálló ház, ahol gyertyafény mellett üldögélt és iszogatott harmincfős társaságunk. A lányok – akik itt is jelentős túlarányban vannak – láthatóan készültek az alkalomra, némelyikük kimondottan alkalmi módon jelent meg. A fiúk ezzel szemben a szokásos, mindennapos viseletükben vettek részt, és meg kell mondanom, a rendezvény hangulatához sokkal inkább illett az utóbbi. Zene volt ugyan, de eléggé a háttérben, táncra is csak Ágnes unszolására került sor, akkor is csak hellyel-közzel, főleg a külföldiek részvételével. Az egész inkább egyfajta szolid családi összejövetelre (vagy még inkább a dánoknál elterjedt „hyggére”) emlékeztetett, mint féktelen kicsapongásra.
Ennek ellenére persze az italnak, főleg a sörnek központi szerepe volt, ami már előre látható volt az utóbbiból felhalmozott irdatlan mennyiségből. Amikor játékra került sor, az is valamilyen ivós játék volt (sajnos a pontos lényegét nem sikerült kihüvelyeznem). Jelentős lerészegedésre azonban nem került sor.
Összességében nem volt rossz este, sokat beszélgettünk, néha asztalifociztunk egyet, a dánok is kedvesen invitáltak bennünket, társalogtak velünk. Kérdéses azonban előttem, hogy miért éppen így zajlik a buli, hiszen ez sokkal inkább lehetne egy akár minden esti kávéházi hangulatú összejövetel, mintsem a hét csúcspontját jelentő szórakozás. Ez a kérdés persze túltengő dinamizmustól hajtott honfitársnőmet foglalkoztatja inkább, aki mindenáron alaposabban akar kibontakozni. Nos, rajta – lehet, hogy a péntek esték nem mindig maradnak ilyen visszafogottak?
