Az iskola kapuja előtt áll egy üzemanyag-töltőkút totemoszlopa. Mivel a digitális kijelzőn az idő és a hőmérséklet is fel van tüntetve, jöttömben-mentemben mindig rápillantok, így az üzemanyagárakkal is napra készen tisztában vagyok. Önmagában a tény, hogy ezek magasak, nem újság (a benzin literje átlag 10 DKK, vagyis kb. 360 Ft, Norvégiában még drágább). Ami már érdekesebb, hogy 92-es oktánszámú is mindenhol kapható, az odahaza oly elterjedt prémium típusok viszont alig lelhetőek fel. Az igazán érdekes azonban az árak változása.
Magyarországon ahhoz vagyunk szokva, hogy több-kevesebb ideig azonos az árszint, a változásokat előre bejelenti az országos média, így előtte hosszú sorok kígyóznak a kutaknál megtakarítás végett. Nos, Dániában másképp működik a rendszer: meglepetéssel tapasztaltam, hogy minden nap más értéket látok a kijelzőn, sőt, akár naponta többször változik az ár! Ráadásul az ingadozás tekintélyes mértékű lehet. Egy utam alkalmával reggel például 8,80-ért láttam 95-ös benzint, ugyanaznap pár óra múltán bosszankodva konstatáltam, hogy 10 korona fölé kúszott az ár, hogy aztán másnap megint 9,80 körül álljon be. Az árak szórása az egyes állomásokon különben nem olyan nagy mint odahaza, csak a „nagyvárosokban” találni néha egy-egy olcsóbb helyet.
A nem csekély emelkedés bizony kellemetlenül éri az embert, amikor épp komolyabb tankolásra készül. Na persze ha az áresés jelentős, akkor a meglepetés kellemes – arra viszont semmilyen logikát nem találtam, hogy a változás minek a függvénye. A nyersolaj világpiaci árának ingadozását ilyen érzékenyen átvezeti a piacra dőreség, ezt nem tartom valószínűnek. Hallottam olyan információt, hogy vannak bizonyos idősávok, amikor kedvezőbb az ár (mint mondjuk egyes mobiltelefon-csomagoknál), de ezt mások nem erősítették meg, és felfedezni sem tudtam ilyen ritmust. Érdekes, hogy maguk a dánok – akik közül többet megkérdeztem erről a dologról – szintén tanácstalanok, láthatóan nem is érdekli őket a kérdés. Dániában tehát a tankolás egy nagy lutri – ha szerencsénk van, nyerünk, ha nincs, ráfizetünk.
A mi kutunk különben a legelterjedtebb (OK nevű) automata hálózat része (bár a személyzet hiánya érdekes módon nem jelentkezik az árak feltétlen alacsonyságában). Ilyen automatákkal korábban ritkán találkoztam (pl. Máltán), egy időbe bele is tellett, amíg olajozottan megtanultam használni őket. A megfelelő oldalra a megfelelő töltőhöz kell állni, előre bedugni a kártyát (vagy beadni a bankjegyeket!), aztán a kitöltött mennyiség árát lehúzzák a kártyáról (illetve készpénz esetében az összeg erejéig tankolhatunk). Az OK-nak ráadásul különféle kampányai is vannak – itt valamilyen sportcsapatot finanszírozunk a vásárlással.
