A jócskán éjszakába nyúló szombati nap után elég ráérős vasárnap délelőttöm volt, így jobb híján ismerkedtem új lakókörnyezetemmel. A település maga nem túl ingergazdag: Vejen egy jelentéktelen (de persze igényesen rendben tartott) kis hely a semmi közepén; Askov ennek egy még jelentéktelenebb településrésze (a kettő nem is ér össze fizikailag). Van itt egy templom temetővel, néhány kis utca zavarbaejtően egyforma földszintes téglaházakkal meg egy apró dísztóval. Közvetlenül az iskola előtt egy SuperBrugser szupermarket (amolyan dán Plus); a falu szélén nagy mezőkön kecskéket legeltetnek.
A település központjában az iskola áll, tulajdonképpen az egész abból nőtt ki, mint egykor a várakból a városok. Alapvetően hasonló jellegű, mint Krogerup volt, de mégis sokban különbözik – de erről később részletesebben beszámolok majd.
Ebéd után csapatépítés gyanánt kis buszos kirándulást tettünk a környéken; kellemes volt, és valóban sikerült a csoporttársakkal valamelyest közelebb kerülni egymáshoz.
Először egy természetvédelmi területre, Randbøl Hede-re mentünk, ami leginkább a mi Hortobágyunkra emlékeztető unalmas lápos pusztaság, azzal az eltéréssel, hogy a közepén emelkedik egy jókora homokbucka. Itt kóvályogtunk egy ideig az erős szélben, aztán továbbálltunk a Jacobsen szoborparkba, ahol megnéztük a XX. századi művész idétlen szabadtéri műveit és uzsonnáztunk egyet. Az utolsó állomás a Rindeballe Købmandsgaard nevű régi szatócsbolt-múzeum volt, amelyet én egyébként már a múltkor tavasszal történetesen meglátogattam.
Útközben a LEGO-tulajdonos Kristiansen jókora farmja mellett húztunk el. Ez semmiben sem különbözik a szokásos szolid dán tanyáktól, legfeljebb a nagyszámú arrafelé futkározó ló tűnik fel (Kristiansen ugyanis a jövedelmező játékgyártáson túl jövedelmező lótenyésztéssel is foglalatoskodik). Megfigyeltem különben, hogy az országnak ez a része nem mindenütt annyira lapos, néhol kifejezetten barátságos dimbek-dombok teszik változatossá, kissé az otthoni zalai vidékhez hasonló módon.
Este hazatérve jól bevacsoráztunk, aztán filmvetítés volt: Chaplin klasszikus Diktátorát néztük meg. Érdekes, bár erről a filmről sokat hallottam már, mégsem láttam eddig, úgyhogy kaptam az alkalmon. Tanulságos tapasztalat volt angol filmet dán felirattal nézni – ez egyébként jó nyelvtanulási módszer is.
