HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.03.28. 11:24 Udenlandsk

Mégsem leszek mészáros

Címkék: média történelem koppenhága krogerup dán nyelv

A húsvét utáni szünet kettéválasztja öt hónapos kurzusunkat; a következő második szakaszban némileg átrendeződik a tanulmányi struktúra. Többek között új gyakorlati tárgyakat kell választani. E célból újra tartottunk egy olyan „tanulmánypiacot”, mint az elején: az egyes tanárok egy-egy asztal mögött ülve kínálgatják „portékájukat”, és a diákok körbejárva, kérdezgetve választják ki a számukra legszimpatikusabb kurzust, amire aztán feliratkoznak. Összesen 8-10 ilyen lehetőség volt, de a nagy részük dán nyelven folyik majd, így nekünk külföldieknek végül csak három választásunk adódott: színjátszás, „fritluftliv” (szabadtéri élet), illetve farmi munka. Az első egyáltalán nem érdekelt. A farmi munka érdekesen hangzott, főleg miután kiderült, hogy főzni, állatokat feldolgozni (levágni, feldarabolni) is fogunk; részletesebb kérdezősködés után azonban kiderült, hogy az egész tulajdonképpen egyfajta pedagógiai oktatás: az elsajátított ismereteket majd gyermekeknek kell megtanítanunk. Minthogy kiskölkökkel vesződni egyáltalán nem akartam, így hát maradt a szabadtéri aktivitás, ahol tengerben kenuzás, kirándulás, falmászás lesz a program (ki tudja, miért, szinte mindegyik külföldi társam itt kötött ki végül).

Csütörtökön rendhagyó dán nyelvóránk volt: ezúttal nem Krogerupban üldögéltünk a tanteremben, hanem „terepgyakorlatot tartottunk”, azaz beutaztunk Koppenhágába, ahol tanárunk, Anja által összeállított feladatokat kellett megoldani – természetesen dán nyelven. Ezek közé tartozott bizonyos nevezetességek felkeresése, vásárolás üzletben, vagy megadott információk (például a királynő születésnapja) megtudakolása. Jól szórakoztunk, de sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy az élő dán beszéd megértésében bizony van még mit fejlődnöm.

Én már reggel beutaztam a fővárosba, úgy véltem, hogyha már délután úgyis kijövünk a nyelvórára, akkor én inkább az egész napot itt töltöm. Bóklásztam a városban, felkerestem még azt az egy-két templomot, amit eddig nem találtam nyitva, valamint ellátogattam a „főkönyvtárba”, ahol összeszedtem egy-két hasznos brosúrát. Dániában egyébként a közkönyvtárak ingyenesek (még a külföldieknek is, csupán be kell iratkozni), rendkívül jól ellátottak, és szinte mindenhol megtalálhatóak – nálunk Humlebaekben is. Sajnos cudar egy időnk volt hideggel és metsző széllel, így egyáltalán nem bántam meg, hogy a teljes téli öltözékemet magamra öltöttem. Ahogy jártam-keltem, ráébredtem, hogy voltaképpen most már az egész belvárost ismerem, és gyakorlatilag minden számottevő látnivalót láttam már, ami érdekelt. Lehet, hogy valamikor el kellene látogatnom a külvárosba.

Pénteken a szokásos tanulmányi nap következett; a média-téma kapcsán megnéztünk egy filmet (Sometimes in April, 2005) a ruandai népírtásról, aztán beszélgettünk róla. A film nem dokumentum-, hanem játékfilm, ennek megfelelően kissé túl drámaira sikeredett, de kétségtelen, hogy ezek után azért az ember mégiscsak tudja hová tenni az egész eseményt. Megfigyeltem, hogy Garbát nagyon megrendítette a dolog; ami nem csoda, hiszen ő is afrikai, de éppen ez egy fontos különbség a nyugati és az afrikai mentalitás között: még egy ilyen értelmiséginek is, mint ő, szüksége van a tények puszta ismertetésén túl az események „megelevenítésére”: eljátszásra, drámára, érzelem- és hangulatkeltésre, hogy igazán átélhesse a dolgot. Habár a magam részéről mindezt hajlamos vagyok felesleges, gyerekes csillogó porhintésnek tekinteni, azért fogalmazzunk mégis inkább úgy, hogy a valóság megismerésének, interpretációjának egy másféle módja.

Épp az óránk folyt, amikor számos motyójával hazaérkezett Manar. Mint kiderült, nem kapta meg végül a vízumot, és anélkül vágott neki az egyiptomi útnak, remélve, hogy talán valamilyen csoda folytán mégis bejuthat az országba. Nos, a csoda elmaradt; ehelyett vagy húsz órát kellett Bécsben, a reptéren töltenie, onnan pedig különféle kalandok árán újabb egy nap alatt visszabuszoznia Dániába. Így utólag persze ő is belátja azt, amit mindnyájan gondoltunk, vagyis hogy értelmetlen volt így nekiindulnia az útnak, de ez az aprócska nő épp abból a fajtából van, aki még a lehetetlent is megpróbálja a céljai elérése érdekében – és ki tudja, talán néha sikerül is neki. Ezúttal azonban nem így volt. Szegény teljesen lelombozva és kimerülve ért vissza, úgyhogy az estét azzal töltöttük, hogy egy kis életet verjünk belé. Jellemző rá egyébként, hogy bár az ő bukszája is lapos, mégis segített egy román lányt száz euróval hazajutni...

Most épp a szokásos szombat délelőtti ejtőzés van; a társaság java része a nagyteremben énekel, de olyan hangerővel, hogy itt, az épület túlfelén is hallani. Még ennyi idő után is meglep a dánok közös éneklési mániája. A héten szereztem egy-két kiadványt Grönlandról és a Faeröer-szigetekról, ezeket tanulmányozom majd, és este megpróbálom átvészelni a parti időszakát...

komment

süti beállítások módosítása