Végre megint elhagytuk Krogerupot: tanulmányi kirándulást tettünk. Ez már önmagában is jó dolog, de úticélunk megint csak egy bámulatra méltó, és Magyarországgal összevetve újra igen elgondolkodtató intézmény volt: a helsingori Lo Skole Képzési és Konferenciaközpont.
Ahogyan arról korábban már beszámoltam, Helsingorben már volt szerencsém egypár órát eltölteni. Ezúttal a várostól Északkeletre, egy, a mi iskolánkhoz hasonló intézetet látogattunk meg. A hasonlóság azonban csak felületes. Maga az épületegyüttes is nagyobb (A sydney Operaház tervezője, Jorn Utzon álmodta meg ezt is), sokkal jobban felszerelt (legalább egy csillaggal magasabb komfortfokozatú), és amiben a leginkább különbözik, az a profilja. Lo ugyanis a munkásosztály képzési iskolája! Igen, így van: Dánia egyik legfényűzőbb intézményét a melósok okítására hozták létre – hogyan másképp, mint alulról szerveződve maguk a melósok. Ez bizony megint nem egy mindennapi történet.
Úgy kezdődött az egész, hogy 1899-ben Dániában hatalmas sztrájk volt. Az emiatt támadt társadalmi zűrzavar vezetett a dán munkaerőpiac máig meglévő intézményes-jogi alapjainak lerakásához, ami még a jóléti Európában is egyedülálló stabilitást nyújt az itteni alkalmazottaknak a bérek, munkakörülmények és minden más vonatkozásában. Természetesen mindez nem magától, mannaként hullott alá az égből, hanem a felfordulás eredményeként létrejövő munkásszakszervezet (ELO) igyekezete nyomán. Dániában ugyanis a szakszervezet nem nulla társadalmi támogatottságú öreg nosztalgiázó komcsik vagy gátlástalan karrieristák kibontakozásának kerete, hanem – láss csodát – a melósok érdekvédelmi szervezete. És nem csak a nevében, hanem eredményeiben is. Ezeket az eredményeket a históriai tényeken túl talán mindennél jobban illusztrálja, hogy az ELO a munkásság (és nem csupán a nagy állami vállalatok, hanem valamennyi munkás) 90%-át tömöríti magában, akik szorgosan fizetik a hozzájárulást, tudván tudva, hogy ez saját jól felfogott érdekük. Mert lássuk, mit is tesz értük a szakszervezet?
Először is hatékonyan, de realista módon küzd a (talán az olvasó is sejti, milyen magas) bérszínvonal szinten tartása érdekében. Ebben az országban immár több, mint száz éve az ELO a munkaadók szövetségével (DA) 3-4 évente asztalhoz ül áttekinteni a bér- és más munkaügyi kérdéseket, és ki tudja, hogy csinálják, de minden felhajtás nélkül, rutinszerűen sikerül is megállapodniuk ezekben. És hogy ez nem a dolgozók kárára történik, azt jelzi az, hogy az elmúlt fél évben lezajlott sztrájok száma egy kézen megszámolható. A sztrák joga megvan ugyan, de mivel nagyon ritka, hogy nincs megegyezés – és ha ez esetleg előfordulna egy évtizedben egyszer –, akkor a különböző, részben állami, részben ELO-finanszírozott, részben független közvetítőszervezetek elsimítják a gondot, nagyon ritka. És mivel ritka, ezért a folyamatosan a sztrákkasszába ömlő pénz egyre duzzad, gazdáját így az ország egyik legtőkeerősebb szervezetévé téve.
Emellett az ELO-nak olyan fényűzésekre is telik, mint például a szóban forgó iskola működtetése, ahol a munkások által választott szakszervezeti vezetők képzése folyik 3-4 naptól egészen fél évig terjedő kurzusokon. Ennek során gazdaságtant, pénzügyeket, menedzsmentet, stratégiát, médiát és kommunikációt, konfliktuskezelést, munkajogot, szociológiát és más társadalomtudományokat meg ezerféle dolgot tanulnak, hogy a ravasz kapitalistákat sarokba szoríthassák. Mindezt pedig teljesen ingyen (illetve az ELO-kassza terhére, amely azonban valamennyi, az országban ledolgozott munkaóra után 25 őrét kap kizárólag csak oktatási célra) teszik a minden lehető jóval ellátott, száz főt foglalkoztató pazar épületegyüttesben – azt csak mellékesen említem, hogy a tanulás alatt kieső bért is az érdekvédelmi szervezet állja.
Persze azért itt sincs kolbászból a kerítés: az átalakuló társadalmi hatások, na és most a gazdasági válság itt is érezteti valamelyest a hatását, és az Unió is egyre több borsot tör az e téren is külön úton járó dán munkajog orra alá, de azért még elég sokat és keményen kell (le)dolgozniuk azért, hogy a magyar szintet elérhessék.
