Időközben tovább haladunk a filmkurzussal is. Ma, csütörtökön megint ez volt a fő téma. Persze ahogy írtam, ez az egész inkább egy gyorstalpaló: David említette is, hogy némileg zavarban van, honnan ragadja meg a dolog elejét, mert mai témánkat, a videószerkesztést ők egy évig tanulták, neki viszont egy óra alatt kell(ene) elmagyaráznia. Ehhez képest csak egy félórát bíbelődött vele, néhány alapelvet, technikát ismertetve.
Persze a filmoktatás során az elmélet is sokkal szemléletesebb filmeket nézve. Ennek jegyében David szinte minden elv vagy szabály ismertetését egy-egy filmrészlettel illusztrálja. Egyre nehezebb azonban nem felfedeznem ezekben egy rejtett tendenciát: ugyanis mindegyik sokkoló, depresszív témájú vagy képi világú. Eddig már néztünk filmet a becsöngető krisnás térítőt agyonverő svéd nyugdíjasról, a családját ütlegelő őrült amerikai neonáciról (American history), egymást kisgyerekeik szeme láttára csépelő nőkről, meztelen embereket kipufogógázzal elgázosítókról. Ma pedig bemutatta saját főiskolai filmjét (Mesopotamia), ami egy 2020-ben az Iraki háború után/alatt a föld mélyén bunkerben sínylődő túlélőkről szól. Szakmailag valóban figyelemreméltóak, de azért egy-két vígjátékot is bemutathatna már ;)
Saját kis filmecskénk szerkesztését a két dán lány (mint ahogy általában a nők, ha birtokon belülre kerülnek valamiben) már teljesen kézbve is vette. Kíváncsian várom, hogy mi sül ki majd belőle.
