Most már, hogy a sokadik étkezésen is túl vagyok, fel tudok fedezni bizonyos szabályokat. Az egyik, hogy a dánok minden étkezésnél reggeliznek, vagyis reggeliszerű étketet fogyasztanak. Jó példa erre a mai vacsora: kenyér, főtt tojás, szalámi, mustár (és egyéb azonosíthatatlan krémek), saláta (többféle), gyümölcs (alma és valami apró barack). Meleg étel nagyon ritkán van, leves pedig gyakorlatilag nem létezik.
Ez persze nem általános a dán otthonokban (legalábbis a megkérdezettek tanúsága szerint), bizonyára praktikus okai vannak: mivel az ételhez jutás amolyan svédasztalszerűen történik, levest nyilván körülményes lenne venni, többször is kellene fordulni, stb. Mivel azonban az asztalok és az ételpultok között nagy a távolság, és a sor meg hosszú, csak egyszer állunk sorba ennivalóért. Ilyenkor veszünk középen egy tányért, és a sor kétfelé oszolva jobbra-balra végigmegy a kétfelé nyúló asztalsoron, és az ember erre az egy tányérra teszi a főzeléktől kezdve a sajton át a salátáig mindazt, amit csak szeme-szája megkíván.
További érdekesség, hogy gyakorlatilag állandóan csak vizet iszunk, kivéve a reggelt, amikor tej is van. Ez számomra roppant idegen, egyelőre nem tudtam megszokni: szalámis kenyérhez egyáltalán nem kívánok vizet. A víz egyébként biovíz, amit sima, felirat nélküli csatos üvegből öntünk. Bizonyára nagyon egészséges, de azért néha mást is szívesen meginna az ember... Ez persze nem jelenti azt, hogy egyebet egyáltalán ne lehetne inni: a főzőkönyhákban bármikor készíthet az ember teát vagy kávét. Én a reggeli után egyből ide megyek, itt lefőzök egy litert, és felhajtom az egészet. Ettől mindjárt jobban leszek.
A változatosságra azonban nem lehet panasz. Sok olyasmit fogyasztok, amiket otthon csak hírből hallottam (pl. a csicseriborsót vagy gránátalmát), vagy még hírből sem: több ételt még megközelítőleg sem tudok beazonosítani (kép). Általában teljesen fűszer nélküliek (egy-két csípős kivételtől eltekintve). Nem rosszak, de valahogy épp ez az állandó változatosság, újdonság unalmas egy idő után. Lehetnének visszatérő elemek. Bár ki tudja, hisz még egy hete sem vagyok itt.
