Hétfőn Garba házában (amelyet én már jól ismerek) tartott kis nemzetközi csoportunk közös reggelit, ahol újra bemutatkoztunk egymásnak, ezúttal kissé részletesebben. Már kezdenek körvonalazódni a kommunikációs nehézségek. Bár mindenki beszél angolul, azért elég nehéz két (pláne több) más-más anyanyelvűnek egy közvetítő nyelven érintkeznie, mert körülményes az akcentusokat értelmezni. Ennek köszönhetően van, akit jól megértek (pl. Garbát, vagy a palesztin lányt), és van, akiket elég nehezen (az ecuadorit és a palesztin fiút például). Egyébként is eléggé kimerítő szellemileg egész nap (sokszor nagy zajongás közepette) feszülten figyelni a másik ember beszédére. No de nyilván hozzászokunk majd előbb-utóbb.
Reggeli után Pjeter (aki médiát oktat) körbevezetett az épületegyüttesen, ami kész labirintus. Eredetileg egy nemesi család kúriája volt; az arisztokraták mindenféle ritka egzotikus fát ültettek a hatalmas parkba annak idején, emiatt mára nemzeti parkká vált - egyébként közpark, így kocogók, kutyasétáltatók és mások állandóan vannak a környéken. A nemesektől a németek vették el a helyet a háborúban (SS-állomás volt), aztán rendőrség és végül főiskola lett.
Az ódon kúria ma a központi épület (itt vannak az irodák, a könyvtár, ebédlő), ehhez építettek az '50-es években egyéb épületrészeket. Itt kaptak helyet a lakószobák és más helyiségek. Ezen kívül felfedeztünk egy csomó remekül felszerelt műhelyt (kerámia, fotó, textil, zene, számítógépezés stb. céljára), az alagsorban pedig mosókonyha, bár, és egyéb technikai helyiségek vannak. Az épületegyüttes részét képezik a hatalmas egykori gazdasági épületek (hombárok, raktárak), amelyeket ma egy biofarm bérel (erről majd később írok).
Ezután ebédeltünk, majd egy újabb hivatalos program jött: az oktatási rend ismertetése. Kiderült, hogy meglehetősen sok, egymással részben átfedésben lévő kurzus folyik párhuzamosan. A legtöbben (így én is) a január 11-június 13. között öt hónapot töltik itt, de van, aki ennél rövidebbet (akár csak néhány hetet). Azt már említettem, hogy a mi nemzetközi csapatunk némileg külön úton jár, de a dánok sem mind ugyanazt csinálják, különböző "study group"-okra oszlanak (hogy pontosan milyen rendezőelv alapján, az egyelőre nem világos). Fontos, hogy eltérő külföldi tanulmányutakon veszünk részt áprilisban. A mi kis csapatunk tíz napot tölt majd Párizsban és Rómában, valamint további egy hetünk lesz saját szervezésben oda utazni, ahová csak tetszik. Nem hangzik rosszul, de a többiekével összevetve mégis elég szegényes: a dánok egy része egy hónapot tölt Bolíviában és Dél-Afrikában, a másik csapatuk pedig Kínában. Szegények.
A tematika felvázolása után vacsora jött, majd egy újabb bemutatkozós találkozó, ezúttal "corridor meeting" (folyosós találkozó), ahol az egy folyosón lakók ismerkednek behatóbban egymással. Ez is a szokásos módon folyt: körülültünk egy hatalmas asztalt a közös folyosói konyhánkban (ilyen minden emeleten van egy), és szépen bemutatkoztunk (ha jól számolom, én nagyjából ötödször). Csak hárman vagyunk külföldiek (a cseh Petrával és a palesztin Abdulhadival). Aztán a neveket gyakoroltuk (az embernek szinte beletörik a nyelve), majd hármunktól különösebben nem zavartatva élénk dán társalgásba kezdtek. Kiderült, hogy egymagam vagyok katolikus (Lorena, az ecuadori lány sem gyakorló), így vasárnaponként egyedül kell misét keresgetnem. Szerencsére Pjeter felajánlotta, hogy összehoz valakivel, aki nagy katolikus közösségszervező.
Ezután éjjel még "hygge" volt, amelyet "kandallótűz melletti kötetlen hangulatos társalgás"-ként tudnék lefordítani. Én azonban inkább az ágyat választottam ;)
