HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.05.24. 17:45 Udenlandsk

Mennybemenetel

Címkék: vallás környezetvédelem

Csütörtökön Mennybemenetel (dánul: Kristis Himmelfart) ünnepe volt, ami – a múlt heti imanap után – megint ünnepnap. Habár a hónapok alatt volt időm megszokni, mégis kellemes meglepetésként ér, hogy a dán naptár telis-tele van érdekes, számunkra szokatlan ünnepnapokkal: ezek egy része a királyi család tagjaihoz kapcsolódik, másik része pedig a keresztény múltban gyökerezik – és itt a múltat persze ki kell hangsúlyozni, mert a jelenben ma már az emberek számára ezek szinte semmilyen igazi eredeti tartalmat nem hordoznak (csakúgy, mint mondjuk a karácsony nálunk odahaza). Mindenesetre még így is jobb az ember közérzete, mintha csupán a munkáról, a nemzetközi nőkről, a békéről, a növényekről meg hasonlókról kellene megemlékezni.

Így hát csütörtökön is elmentem a templomba – itt ugyanis a magyar szokásoktól eltérően nem a legközelebbi vasárnapon, hanem pontosan az adott napon tartják az ünnepeket. A 11 órakor tartott misén viszonylag sokan voltunk. Egészen otthonosan mozgok már a templomban, a kerek fejű lengyel plébános és sok más hívő is ismerős már; az énekeket is viszonylag folyékonyan tudom énekelni, mi több, jelentős részüket meg is értem (az aktív vallásgyakorlás igen jó passzív nyelvgyakorlás is egyben).

Azonban azt nem igazán mondhatom el, hogy betagolódtam volna a gyülekezetbe, dehát akkor vethetnék a dánokra követ, ha elmondhatnám, hogy odahaza azonnal bevonunk a közösségi életbe mondjuk egy hirtelen a templomba járni kezdő dánt. Már csak azért sem, mert gyakorlatilag semmiféle igazi közösségi élet nem létezik nálunk, és szerintem ez a hiányosság az oka az itteni izolációnak is. Mondok egy példát: ma kis brunch, azaz agapé is volt a mise után (ilyenre eddig csak húsvét éjjelén volt példa). Ez remek alkalom lenne arra, hogy a hétről-hétre a templomban üldögélő embereket összehozza. Azonban a találkozó tényét kizárólag dánul hirdették ki a mise végén, márpedig a közönség jelentős része hozzám hasonló külföldi, akik szerintem ezt egyáltalán nem értik (én is csak az írásban kiakasztott hirdetésekben tudtam kiböngészni korábban).  Következmény: a beintegrálandóak elszelelnek, a kömény mag marad. Furcsa logika.

Az eszegetés amúgy nem volt különösen nagy szám, viszont szert tettem néhány érdekes kiadványra. A közösségi teremben van egy antikvár polc, ahonnan fillérekért lehet használt könyveket venni; birtokomba került egy dán Sherlock Holmes novellagyűjtemény és egy angol középkor-történelmi monográfia. De a legérdekesebb egy néhány lapos ingyenes újság az újságos asztalkáról, amelynek címe Egyház és klíma. A Dán Egyházak Tanácsának kiadványa az errefelé igen divatos zöld témát taglalja elméleti (teológiai) és gyakorlati megközelítésben, igen színvonalas módon. A teremtés gondolatától eljutnak a „Zöld Egyház” gyakorlati ideájáig, amelynek az a lényege, hogy az egyházközségek küldönféle intézkedések révén elnyernek egy Zöld Egyház minősítést. A St. Albans templomban például kicserélik a szigetelést, nem használnak műanyag poharakat, újságjukat újrapapírra nyomtatják, vagy ami a legérdekesebb, hogy megosztott autóhasználatot indítottak el: a hirdetőtáblán meghirdetik, ki hová készül épp a kocsijával, és bárki csatlakozhat hozzájuk, osztozva így a költségekben és a jó társaságban. Másik ötlet, hogy úgynevezett „egyházi klímastafétát” indítanak útra, amely nem más, mint egy bőrönd, benne a romló klíma hatásainak három szimbólumával: egy kődarabbal az olvadó Grönlandról, egy koralldarabbal valami zátonyról, és egy fejletlenül maradt kukoricacsővel a száraz Malaviról. Ezt a stafétát aztán szépen körbeküldik egymásnak, és a tárgyak kapcsán prédikációkat, klubelőadásokat tartanak. Az idén tartandó, errefelé rendkívül nagy várakozással körülvett augusztusi klímakonferenciára is nagyban készülnek a keresztények aláírásgyűjtéssel, propagandával , mindenféle akciókkal.

Érdekes látni ezen a példán, hogy errefelé mennyire másképp gondolkodnak és működnek a hívő közösségek. Jó arról is ábrándozni, hogy talán ezeket az ötleteket nálunk is meg lehetne gyökereztetni, de aki próbálta, az tudja, hogy erre milyen kicsi az esély. Ki tudja, talán majd húsz-harminc év múlva...

komment

süti beállítások módosítása