Megint elérkezett a hétvége. Ilyenkor megélénkül kicsit a jövés-menés: a diákok közül sokan hazautaznak, másokhoz látogatóba érkeznek szüleik, barátaik, akik néha itt is töltenek egy-egy napot. Ez a lehetőség számunkra is biztosított, bár az a két nap, ami erre alapesetben adott, azért egy külföldről érkező vendég esetében nem túl sok. Majd utána nézek a részleteknek.
Reggel meglepve láttam, hogy fehér a környék. Leesett egy kis hó, pontosabban inkább hóval kevert zúzmara (itt még a hó sem az igazi). Pedig lassan már kételkedni kezdtem benne, hogy ez a jelenség errefelé egyáltalán ismert-e. Napközben azonban elolvadt, és kifejezetten kellemes sétálóidő volt. Ha dán lennék, azt is mondhatnám, hogy még a nap is sütögetett, de mivel magyar vagyok, úgy fogalmazok, hogy nem a szokásos, hanem egy kicsit világosabb volt a borult ég. Ez is valami.
A héten újabb taggal bővült nemzetközi csapatunk Csen Cisz személyében, aki egy tizenhat évesnek látszó huszonnyolc éves lány (nő?) Kínából. Habár ő jelentkezett mindnyájunk közül legelőször, a körülményes vízumügyintézés miatt csak most érkezhetett meg. Állítólag a dán hatóságok rendkívül szigorúan vesznek minden belépési engedélyt - lám, mégiscsak van azért előnye, hogy EU-tagok vagyunk. Cisz nagyon kedves lány, a távol-keletiek szokása szerint állandóan mosolyog, néha kissé idegesítően idétlenül vihog nevetés helyett. Az angol kiejtése azonban szörnyű, néha egyszerűen képtelen vagyok megállapítani, hogy angolul vagy kínaiul beszél-e - és csak onnan tudom, hogy előbbi, hogy feltételezem, itt kínaiul egyáltalán nem beszél. Kiderült, hogy nem is ő az utolsó csoporttagunk, még lesz egy kanadai, és talán egy japán is. A japánnak örülnék, Japán mindig érdekelt, és eddig még nem volt módom igazán japánokkal kapcsolatba kerülni.
Azt terveztem, hogy beutazom szombaton Koppenhágába, de ebből nem lett semmi. A reggeli utáni konyhai munka mindig keresztülhúzza a terveimet, annyira időt rabló. Mivel szombaton eleve később (9.45-kor) "reggelizünk", a munkával nagyjából 11-re végzünk, és így ebédig már nincs értelme elindulni, a délután meg már rövid, hamar sötétedik. Talán majd holnap, vasárnap. Íme, egy újabb elvesztegetett nap :(
