Ma egész nap a filmkészítéssel foglalkoztunk. Ez volt a második ilyen óránk, és az első alkalommal elhangzott elvek szerint bele is csaptunk a kétperces próbafilmünk készítésébe.
A film témája két ember találkozása. A két emberből az egyik egy dán lány, a másik pedig jómagam. Szinte észre sem vettem, hogy filmszerepbe csöppenek: eredetileg a kamera kezelése érdekelt volna, de mivel ez egy férfi-nő téma, és a háromfős csapatban eredetileg csak én vagyok férfi (később Sigurdur is csatlakozott), nem volt sok választásom.
Filmecskénk konkrétan egy ún. "blind date"-ről szól, vagyis vakrandevúról, ami errefelé állítólag igen gyakori: Interneten meg újságokban hirdetik magukat az emberek, és találkoznak elsősorban párkeresés, de emellett mindenféle közös időtöltés céljából (lásd ezzel kapcsolatban korábban a dánok elmagányosodásáról szóló bejegyzést). Az ilyen vakrandevú azért vak, mert előzőleg a felek sosem látták, hallották egymást. Erre épül a mi kis sztorink is: én (aki pofára esem) egy könyvtárba megyek a vakrandira, és ott tévesen feltételezem, hogy a lány, akibe belebotlok, az a lány, akivel találkozóm van. Némi kínos és nevetséges próbálkozás után a nő faképnél hagy.
Őszintén szólva ilyen sótlan és kellemetlen forgatókönyvet is csak egy dán találhat ki (a két lány írta), nekem semmi kedvem sem volt eljátszani részben emiatt, részben pedig mert egy csepp exhibicionizmus sincs bennem. Végül azonban egész jól elszórakoztunk: a 15 perces nyersanyagot kb. öt órán át vettük különféle szögből, majd még két órát szórakoztunk a vágással, illetve a szerkesztőprogram megismerésével. A filmmel magával alig jutottunk valamire, legközelebb folytatjuk.
Gondolom, a széles publikum alig várja, hogy láthassa a produktumot majd. Nahát azt aztán várhatja :)))
