Ha meg akarjuk érteni a skandináv viselkedés titkait, akkor az egyik (vagy talán „a”) legfontosabb kulcsfogalom a Jantelov (Jante törvénye). Nem valóságos jogszabály, hanem olyan életszabály, amely szinte valamennyi itteni gondolkodásába beszűrődik kora gyermekkortól fogva, és az egyéntől a társadalom egészéig meghatározza a mentalitásukat.
A kifejezés lényegét talán a „falkatörvény” jelentéssel lehetne leghűbben visszaadni: te is egy vagy közülünk, de te is csak egy vagy közülünk. Maga a Jantelov szó egy Aksel Sandemose nevű dán író művéből származik, amelyben egy Jante nevű fiktív dán kisvárosban a XX. század elején uralkodó zord viszonyokat festi meg. A regényben egy idevalósi fiatalember foglalja össze azt a tízparancsolatot, amelynek íratlan regulái körbezárják, korlátok közé szorítják. Innen a később név : Jante törvénye. Nézzük a tíz szabályt:
- Ne gondold, hogy különleges vagy
- Ne gondold, hogy egyenlő vagy velünk
- Ne gondold, hogy okosabb vagy nálunk
- Ne képzeld magadról, hogy jobb vagy nálunk
- Ne hidd, hogy többet tudsz nálunk
- Ne gondold, hogy fontosabb vagy nálunk
- Ne gondold, hogy jó vagy valamire
- Ne nevess ki bennünket
- Ne gondold, hogy bármelyikünk is törődik veled
- Ne gondold, hogy bármire is megtaníthatsz bennünket
Íme a tökéletes konformizmus. Remekül hangzik, nemde? A XXI. század elején valóban furcsa elképzelni, hogy száz éve ilyen gondolkodás uralkodhatott bárhol Európában. De egyrészt a dánok akkor valóban a béka feneke alatt élő egyszerű népek voltak, másrészt ha jobban meggondoljuk, a magyarországi faluközösségek sem voltak sokkal jobbak (lásd Fábry Zoltán Körhinta c. filmjét). Az viszont annál meglepőbb, hogy ez a felfogás milyen szívósan tovább tartja magát ma is itt Északon.
Az is igaz, hogy sok pozitívuma van. Először is, hogy a közösség nem engedi leszakadni az egyént – tulajdonképpen ez az alapja a kivételesen magas színvonalú szociális ellátásnak, amelyből még szándékosan kiesni is elég nehéz. Ugyanakkor magyarázattal szolgál sok érdekes jelenségre is. Például hogy majdnem mindenki ugyanolyan életmódot követ: a nagyon gazdag sem mutatja meg a vagyonát hivalkodó módon. Itt nem szokás felsőkategóriás gépkocsikat venni (Audi A6-ost is nagyon ritkán látok), pedig elhiheti az olvasó, hogy azért telne pár embernek rá. Sőt, ami az autókat illeti, kimondottan visszafogott, koros (bár jól karban tartott) az állomány. A koronaherceg és a miniszterelnök gyakran kerékpáron jár. Hasonló a helyzet ingatlanfronton: a dán házak egy kaptafára készültek, nem sokat árulnak el lakóikról – a szegényes otthonokat sem szúrja ki könnyen a szemlélő.
Nem csak az anyagiak terén igaz mindez: a kicsit is extravagáns életformát, viselkedést is rossz szemmel nézik. Ez nem lenne baj, csakhogy – ahogyan Sandemose könyve illusztrálja – a tehetség vagy szorgalom révén megérdemelt kiemelkedést sem igazán veszik jó néven. Vagyis az ország e tekintetben épp ellentettje mondjuk az Egyesült Államoknak, ahol természetesnek veszik a kemény munka anyagi gyarapodásban mutatkozó eredményét, és mintegy követelmény ennek külsőségekben való felmutatása. Ha mégis ilyesmivel találkoznak, akkor a magyar színtérről ismert irigy falusi szomszédokra vagy fukar rokonokra emlékeztető szűkkeblűséggel és képmutatással képesek halálra piszkálni a bűnöst.
Nyilván igaz ez a külföldiek vonatkozásában is – sőt, ha lehet, még inkább igaz. Mert a Jantelov (egyébként nem létező) tizenegyedik parancsa: idegenként tizedannyit sem érsz, mint egy dán. És bizony hiába próbálják cáfolni, széles mosollyal elfedni vagy önkritikusan kiirtani magukból, Jante törvénye bizony lépten-nyomon megmutatkozik.
