Tegnap és ma csupa kellemes dolog történt.
Ahogy már arra volt példa, tegnap is Garba otthonába voltunk meghívva vacsorára. Habár délután még fogalmunk sem volt erről (rendszertelenül jelölik ki a naptárban ezt az estét, és egyikünk sem vette észre), de Garba néhány diákkal elugrott a „városközpontba”, beszerezték az ennivalót, és fél nyolckor már ott voltak a gőzölgő fazekak az asztalon. Rizst, csirkét, salátát ettünk – bár hétköznapi menünek tűnhet, de a széles nemzetközi összefogás egyedivé varázsolta.
Mindnyájan ott voltunk: Cisz, a kínai új lány, meg az állandóan rejtőzködő Sigurdur is. Utóbbiról az oldott hangulatban kiderült, hogy egész jó a humorérzéke, sőt, meglepően nagylelkűnek bizonyult: saját Coca-Colájából is megkínálta a többieket, pedig állítólag még a testvérének sem ad (bár lehet, hogy ez csak vicc). A Coca-Coláról pedig egy elképesztő érdekesség: vacsora közben említette Abdelhadi, hogy az arabok valamiért ellene fordultak. Nem egészen értettem a történetet eleinte, aztán kiderült a lényeg: ha a kólásüveg piros címkéjét levesszük, és megfordítva a fény felé tartjuk, megfordítva olvasva értelmes arab szöveget ad ki: „Nem Mohamed, nem Korán” (vagyis nem Mohamedre, nem a Koránra). Teljesen megdöbbentem ezen, még sosem hallottam. Ha ez igaz, akkor viszont nem értem, miért nem pusztították még porig az arabok atlanti kólaközpontot (lásd a Mohamed-karikatúrák kapcsán milyen botrány volt), vagy miért nem változtatott a cég a logón (elvégre az iszlám követői képeznek néhány milliárdocskás piacot).
Mindenféléről beszéltünk, jó hangulat volt; talán eleddig a legjobb. Petrával a cseh, szlovák, szláv, magyar viszonyról társalogtunk. Vizsgálgattuk a szobában együtt levő, a világ számos pontjáról érkező emberek közti különbségeket. Például kiderült, hogy vannak olyan népek (főleg a nem-fehérek), aki nem tudják a nyelvüket a szájukon kidugva kétoldalt felkunkorítani (nem tudom pontosabban leírni a jelenséget), vagy az egyes ujjakat külön-külön sem képes mindenki megmozdítani.
Sorra vettük a neveket. Sigurdurét már részleteztem; az araboknak elképesztően hosszú, sok tagból álló van; Cisz beavatott a kínai nevek rejtélyébe; megtudtam, hogy a cseheknél az -ovka és -ova végződés nem lány- és asszonynevet jelent, ahogy eddig gondoltam. Lorena Leslie Torres Torres rávilágított, hogy náluk két vezetéknév van: egy az apától, egy az anyától (nála mindkettő Torres volt). Garba mesélt a törzse (és a neve) egyiptomi eredetéről, és a fuláni kultúráról, ahol a családok évezredek óta egy-egy tevékenységre specializálódtak (ők tehenészek voltak). Lám, pusztán a nevek alapján is mennyi kulturális ismeretet szerezhet az ember.
Ma tanulással töltöttük a napot. Még tegnap este szóba került az izlandi utazás (egészen pontosan én hoztam szóba). Többen érdeklődtek, és mára Sigurdur kellemes meglepetésként közölte, hogy meghívnak a házukba mindnyájunkat. Így tehát egy extra „tanulmányutat” teszünk a szigetre. Hogy pontosan mikor, hogyan, ez még nem tisztázott, de nagyon örülök a fejleménynek, mert mindenképpen szerettem volna oda utazni, és így többesben, helybéli kalauzzal mégiscsak jobb lesz. Ha ehhez még hozzászámítom, hogy ma az ebéd kimondottan ízletes volt, akkor ez valóban egy remek nap!
Délelőtt elkezdett havazni. Eddig még egyszer sem volt igazi hó, csak legfeljebb némi havas zúzmara, így egészen meglepődtünk. Manar Izraelből most lát életében először havat. Habár nem túl intenzív a hóesés, és fagypont felett is vagyunk, valószínűleg nem kell komoly hótakaróra számítanunk, de egyelőre egyre fehérebb lesz minden. Nagyon szép így a környezet: szántóföldek, erdők, nagy ligetek vesznek minket körül mindenünnét, amelyek eddig a százaz télben inkább szomorúan csupaszok voltak, de így hóval fedve nagyon hangulatosak. Innen, a szobámból is szép látvány tárul a szemem elé.
Délután egy előadás lesz Obamáról (úgy látszik, még mindig sláger a téma), de ezt kihagyom, inkább egyéb feladataimat csinálom, és foglalkozok egy kicsit a dánnal is (este megint nyelvóra). Nyolctól az amerikaiak (legalábbis azt hiszem, ők) desszertet készítenek az emeleti konyhában. Lehet, hogy ma is hangulatos estének nézünk elébe.
