Kedden este Barack Hussein Obama beiktatását néztük a televízióban Sigurdurral és Abdelhadival (a dánok fent dánul, mi az alagsori bárban angolul a CNN-en). Gondolom, a nyájas olvasó is követte vagy legalábbis olvasott róla beszámolót. Nem volt egy nagy szám maga a rendezvény - leginkább egy királyi koronázásra emlékeztetett engem király nélkül. Mennyivel látványosabb volt XVI. Benedek beiktatása például. Arról nem is szólva, hogy én McCain-nel szimpatizáltam - Sigurdur elképedve jegyezte meg, hogy én vagyok az első McCain-támogató, akivel találkozott :)
Érdekesebb, hogy milyen reakciókat váltott ki ez a történelmi esemény szűkebb közösségünkben. Röviden szólva: eufórikusat. A palesztinok örvendezése mondjuk érthető, de rajtuk kívül is szinte mindenki örült. Nohiszen. A kissé gyermeteg és merészen optimista trónfoglaló beszéd alapján azt hiszem, ér majd itt kellemetlen meglepetés néhány embert. Persze bár ne nekem lenne igazam.
Az ünneplés estébe nyúlóan folytatódott - bár nem itt Krogerupban, hanem Koppenhágában, ahol az Obama-drukkerek nagy murit csaptak. De hogy itt sem múlt el nyomtalanul a "változás", azt reggel a folyosón terjengő enyhe hányásszagból és az épületben itt-ott heverő sörösüvegekből következtettem ki. Hiába, a dánok megragadnak minden alkalmat, hogy kirúghassanak a hámból.
