Mint minden jó út, ez is egy rossz dologgal, magával az utazással kezdődött. Gazdasági megfontolásokból busszal (a Csehbusz szolgáltatóval) értem a célhelyre csekélyke húsz óra alatt - mit mondjak, ennél csak gyalog lehetett volna lassabban.
A -7 fokos hidegben felkászálódtam tekintélyes poggyászommal a buszra (csomagonként 100 Ft-ot kellett pluszban fizetni), amely meglepetésemre szinte üresen indult el negyed tízkor. Emellett még az a szerencse is ért, hogy összeismerkedtem egy sráccal, Andrással, aki szintén egy dán főiskolára igyekezett, de ő már másodszorra, így sok hasznos tapasztalatot, értesülést nyertem tőle.
A busz menet közben többhelyütt is megállt, és szép lassan megszaporodtak az utasok. Nem közvetlen járat, Brnóban kellett átszállni (+10 Euró a poggyászokért), ahol három főre gyarapodott kis magyar csoportunk: még egy srác jött Dánia felé (Århusba járt egyetemre). Prágában aztán igazi invázió következett, minden hely ki volt használva. Mellém egy előzékeny, de nem túl barátságos fiatalember ült, így túl sokat nem kommunikáltunk. Az út az ilyenkor szokásos hosszú, kényelmetlen és eseménytelen volt; csak egy rendőri útlevél-ellenőrzés szakította meg Németországban (András szerint ez múltkor is így volt, lehet a hatóságoknak valamilyen rossz tapasztalata a Csehbusszal), illetve a kompátkelés Gedserbe, ahol legalább egy időre elnyúlhattam az üléseken (egyébként szinte egyáltalán nem aludtam). Próbálkoztam a vetített videókban elmélyülni, de ez sem sikerült. Érdekes módon az éjszakai órák valahogy gyorsabban elteltek, mint a nappaliak. Szlovákiában és Csehországban minden fehér volt, Észak-Németorszában és Dániában viszont egy csepp havat sem láttam, sőt, itt hajnalban 4-5 fok fogadott bennünket! Na és olyan köd, amilyet Angliában sem tapasztaltam...
A busz Koppenhágában közvetlenül a főpályaudvarnál tett ki, így legalább nem kellett keresgetnem. Itt ment minden mint a karikacsapás: fél hatkor épp megnyílt a kassza (csekély 3200 Ft-ért meg is vehettem a 35 km-es útra a jegyet), a vonat gyakran járt, hamar Humlebækbe értem. Itt a nedves sötétben remek hajnali programként elhúzogattam bőröndömet a főiskoláig, ahol nagy elképedésemre senkit sem találtam, bár az épület tárva-nyitva és kivilágítva volt. Sebaj. Nem sokat gondolkodtam ezen: bementem és az egyik szobában leheveredtem egy ágyra, és végre aludtam egyet.
