Szerdán sor került az első voltaképpeni órára is, amiből végre nagyjából képet kaptam arról, hogy hogyan s mit is fogunk itt tanulni. Az oktatás a globalizációra fog koncentrálni: ennek a történetét, intézményeit, típusait, következményeit, jelenét fogjuk tanulmányozni. Ahogy írtam, ezen a konkrét kurzuson csak mi külföldiek veszünk részt; a helye a főépület alagsorában, egy kevéssé megnyerő szuterénben lesz.
Az első alkalmunkat rögtön „alapfogalmak” megismerésével kezdtünk, amiből nagyjából a módszert illetően is ízelítőt kaptam. Megnéztünk egy rövidfilmet az „idő” fogalmáról, ahol az ezzel kapcsolatos közhelyek hangzottak el. Említésre méltó érdekesség volt, hogy okos kékszemű fehér emberek igyekeztek a hagyományos nyugati időfogalmat kétségbevonva valami új dimenziót nyitni, míg ezzel szemben az ázsiai és afrikai „nyilatkozók” következetesek maradtak: saját nyelvükön, a zenével igyekeztek kifejezni, amit erről gondolnak (így persze ez kellően absztraktra sikeredett ahhoz, hogy az ember ne értse pontosan, mit is gondolnak).
Ez egyébként úgy látom, igen jellemző az itteni intellektuális megközelítésre: azokat a hagyományos nyugati módszereket és gondolatokat, amelyekkel kialakították és (legalábbis egyelőre) fenntartják remek életszínvonalukat, előszeretetettel ócsárolják, bélyegzik negatívnak, és mutatnak rá más kultúrák „előnyeire”. Arról azonban még nem hallottam, hogy bármelyikük is szívesen költözne ezen más kultúrák vidékeire.
A film után személyes nézeteinket kellett kifejteni a témáról. Ez mondjuk tanulságos volt, mert mindenki saját magát adta (Cornel, a román fiú például állandóan spiritualizál; én egy latin definíciót adtam). Végül azzal zártuk az órát, hogy legközelebbre mindenki meghatározza elvárásait és céljait a kurzus vonatkozásában. És hogy ez se legyen olyan szimpla, párban, riport formájában kell egymástól megtudakolnunk: az én párom az izlandi Sigurdur.
