HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.10.08. 11:39 Udenlandsk

„Úgy gondolom, követhetjük útján Désiré-t, nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék”

Címkék: oktatás askov

(Cseh Tamás)

Arról már szóltam, hogy itt Askovban rajtunk, külföldieken kívül nem csupán a dán fiatalok népfőiskolája működik (amelybe félig-meddig mi is be vagyunk tagozódva), hanem egy-két időlegesen zsákutcába jutott életű meglett ember (pl. szomszédom, Lars) is menedéket talál hosszabb-rövidebb időre.

Intézményünk azonban még ennél is komplexebb, lévén hogy idős emberek számára is biztosít különféle elfoglaltságot, így öregeket gyakorta látunk az épületegyüttesben jönni-menni, üldögélni. Egy részük itt lakik Askovban, egészen pontosan az iskola mögötti (speciálisan számukra épült) lakóparkban illetve a helyi idősek otthonában, és bejárnak hozzánk különféle programokra vagy átböngészni az újságot.

Az ilyen alapszolgáltatásokon kívül azonban léteznek kimondottan „időskurzusok” is. A skandináv országban élő öregek roppant szerencsések: a világon a legjobb nyugdíjjal és időskori ellátásokkal vannak ellátva, ugyanakkor a jó életfeltételeknek köszönhetően általában remek egészségnek, ami pedig még jobb: életkedvnek örvendenek. Emiatt aztán életük utolsó évtizedeiben is meglehetősen aktívak: sokat utaznak, lehetőleg munkát is vállalnak még, szeretnek mindenféle új dolgot megismerni, bepótolni olyan hiányosságokat, amelyekre fiatalkorukban nem nyílt módjuk. Erre építenek az askovi időskurzusok, amelyek néhány hét, egy-két hónap időtartamban kínálnak mindenféle témában (zene, tudományok, művészetek, természetjárás, mozgás és egészség, kreatív dolgok) előadásokat a vén vikingeknek, akik – mintegy jó értelemben második fiatalságukat élve – láthatóan vevők a dologra. Olyannyira, hogy a szolgáltatás igazi formája nem is az askovihoz hasonló kiegészítő kurzus, hanem a kimondottan idősek számára létrehozott seniorhøjskolék intézménye, amelyekből 4-5 található az országban.

Az igazi vitalitást azonban nem az öregek hozzák a házba, hanem a mindenütt nagy számban nyüzsgő tizenéves fiatalok. Intézményünkben ugyanis efterskole (utóiskola) is működik, ami – a középiskola és az egyetem közötti højskoléhoz hasonlóan – az általános és a középiskola között kínál egy opcionális extra évet a gyerekeknek. A tartalma is hasonló: különféle „studielinie”-k (tanulmányi irányok) közül választhatnak olyan tárgyakkal, mint mondjuk az irodalom, dán vagy idegen nyelv, fizika, zene, stb. amelyekkel jövendő tanulmányaikat kívánják valószínűleg elősegíteni.

Az ide járó mintegy 150 fős gyerektömeg ránézésre, viselkedésre nagyon hasonlít bárhol másutt Európában fellelhető kortársaihoz: jobbára zajosak, bizarr öltözéket és égnek álló hajat hordanak, viselkedni pedig kevéssé tudnak (utóbbinak jó tanújelét adták egy tegnap esti helyi jazzkoncerten botrányos magatartásukkal – bár ha jobban belegondolok, 25 évvel ezelőtt mi sem voltunk sokkal jobbak a Bánk bán előadáson). Kedvenc figurám egy puha, dundi fiú, felmeredő sörtehajjal, aki előszeretettel visel famert, strandpapucsot (benne meztelen, ha a szemem nem csalt, sötétre festett körmű lábfejeivel), valamint egy bő velúrzakót, ami az ujján mulatságosan hosszú, hasán összegombolva viszont igencsak megfeszül. A nagyszámú ifjat egyébként meglehetős vaskézzel kommandírozzák, ami főleg a megengedő dán környezetben fura. Jó példa erre az étkezés, amit a 150 – egyébként szabott, és az asztalok szélén kis táblán feltüntetett ülésrend szerint helyet foglaló –  gyerek akkortájt szokott befejezni, amikor mi épp elkezdjük, így a záró aktusoknak általában szemtanúja vagyok. A szokásos zsivajgással folyó lakmározásnak az egyik tanár éles hangú kézikolompolása vet véget, amire – mintha csak elvágták volna – mindenki elhallgat. A nagy csendben a tanár egy harsány „egészségetekre” kiáltást hallat, amire a nebulók kórusban választ zengenek (valami olyasmit, mint nálunk annak idején: „kö-szön-jük-széééépen, vííí-szont kíííívánjuk”). Egy újabb jeladásra sebesen gyűjteni kezdik a használt edényeket, mégpedig predáns rendben: a sor végéről adogatják egymásnak, a sor elején ülő szépen egybegyűjti, összerakja a tányérokat. Eztán távoznak. Egy kadétiskolát képzeltem mindig ilyennek :)

Askov közönsége tehát igencsak változatos. Jó lenne valamilyen módon más korosztályok tagjaival is kapcsolatba kerülni, hogy szélesítsük látókörünket, erre azonban egyelőre nem sok lehetőség kínálkozik.