Tulajdonképpen a legelső blogbejegyzéseim egyike kellett volna hogy legyen ez a mostani, de hát jobb későn, mint soha, ahogy a mondás is tartja. Vessük tehát szemeinket Dánia térképére, íme:
Az 5,4 milliós kis ország három nagy területre oszlik: kontinenshez tartozó Jylland-félszigetre (amelynek a felső része tulajdonképpen önálló sziget), a jóval kisebb Sjælland-szigetre, ahol a főváros is fekszik, valamint a kettő közötti Fyn szigetére. Emellett 407 további kisebb-nagyobb sziget alkotja az országot, ahol így a szárazföld egyetlen pontja sincs messze a tengertől, és a tenger egyetlen pontja sem esik távol a parttól.
Ránézésre Jylland tűnik magának Dániának, de ez a valóságban nem így van: a félsziget (főleg annak déli része) a gazdaságilag és szellemileg is a legelmaradottabb terület, kvázi a „dániai Szabolcs megye” (az ország más részéből való dánok általában le is nézik az ittenieket, akik valóban zárkózottabbak, barátságtalanabbak a többieknél). Jylland nem túlságosan érdekes a turisták számára sem, leszámítva nyugati homokos partját, ami főleg a német turisták számára felkapott nyaralóhely. Az egyébként szinte teljesen lapos országban itt, Észak-Jyllandon vannak (leginkább Zalára emlékeztető) dombos vidékek.
Dánia igazi központja (kvázi „Pest megyéje”) a legkeletibb Sjælland-sziget, amelynek legkeletibb részén fekszik Koppenhága (a København név jelentése „javak kikötője”). Furcsának tűnhet, hogy a főváros ennyire az ország peremén fekszik, de tudni kell, hogy korábban, amikor még Dániához tartozott a ma Svédország déli részét képező Skåne (Scania), akkor Koppenhága pont Dánia középpontjában feküdt. A fővárosban élnek természetesen a leggazdagabb, legképzettebb, legkozmopolitább dánok. A szigeten (jórészt annak északi részén) összpontosul a legtöbb, legérdekesebb és legszebb látványosság.
A bő egymilliós Koppenhága mellett további jelentősebb városok a közép-jyllandi Århus (240.000 fő), a Fyn közepén fekvő Odense, Andersen városa (160.000 lakos), valamint az észak-jyllandi Aalborg (125.000 fő). E helyeken egyetemek is működnek. A többi város (pl. Roskilde, Viborg, Esbjerg, Kolding) kis, családias, általában unalmas település.
A nagyobb dániai szigetek hidakkal vannak összekötve, ezek közül nem egy óriási építészeti-gazdasági alkotás. A Fyn és Sjælland közti (18 km-es) Storebælt-híd vagy a Sjælland és Svédország közti (15 km-es) Øresund-híd, amelyek segítségével Jyllandtól egészen Malmöig el lehet jutni autóval, remek példát állíthatna a kétszer akkora, ám hidakkal állandóan szerencsétlenkedő Magyarország elébe. Ezeken a nagyobb építményeken viszonylag borsos hídpénzt kell fizetni, autópályadíj azonban nincs – ez egyébként Skandinávia egészére is igaz, leszámítva néhány alagútban-viaduktban bővelkedő norvégiai szakaszt.
A dán táj szinte teljesen lapos, erdők nincsenek, legfeljebb kisebb ligetek, a településeken kívül csak szántóföldek, legelők és nagy rétek mutatkoznak, valamint rengeteg szélkerék. Nagyobb folyókat nem találunk, csak kisebb vízfolyásokat, tavak helyett pedig hatalmas, sokszor követhetetlenül zegzugos fjordok színesítik a vidéket, amelyek azonban egykor remek kiinduló bázisképp szolgáltak a viking hajósok számára.
