Említettem már, hogy Askov – és más iskolák is – előszeretettel látnak vendégül ráérő időseket különféle programokra. Ez társadalmi feladat és jól is jövedelmez az intézmények számára. Ezekben a napokban is zajlik itt egy ilyen kurzus hat napon keresztül mintegy száz, 60-80 év közötti, az ország minden részéből érkező dán részvételével. Ilyen programot egyébként minden évben tartanak hasonlóan nagy érdeklődés mellett. Lássuk kissé részletesebben, mivel múlatják az időt a ráérős, tudásszomjas öregek errefelé.
A kurzus neve Kunst Litteratur Histoire (művészet- és irodalomtörténet), ami hűen tükrözi a tematikát – bár ahogyan mondjuk az otthoni buszos zarándoklatok esetében, úgy a tematika szerintem itt is másodlagos, első a jó hangulatú, kellemes együttlét a szépkorúak számára.
Természetesen gondosan megtervezett heti- és napirendjük van. A reggel számukra is közös énekléssel kezdődik reggeli után (amit igen lelkesen végeznek), majd ebéd előtt és után egy-egy ismert tudor előadása következik, amelyet vita, beszélgetés kísér. Az előadások olyan témákról szólnak, mint például önazonosság és demokrácia, hit és értelem viszonya, nemzetközi politika, egy romantikus szerelmi történet elemzése, filmnézés és -kritika – látható tehát, hogy a vén vikingek intellektuális igényei eléggé magasak. A helyi programok mellett utazások is színesítik ittlétüket, például a randersi kultúrtörténeti múzeumba vagy a koldingi múzeum Míró-gyűjteményéhez, esetleg a helyi egyházközséghez. Esténként közös vacsora, éneklés vagy koncert zárja a napot neves dán előadók közreműködésével.
A résztevők szemmel láthatóan élvezik a rendezvényeket és egymás társaságát, pedig nem egy közülük valóban öreg és törékeny már (Ole elmondása szerint régi iskolájában majdnem mindig előfordult ilyenkor, hogy egyik-másik idős meghalt a kurzusok folyamán). A kedv mellett ráadásul még pénzük is van rá, hiszen a hat nap 3600 koronába, vagyis mintegy százezer forintba kerül nekik, dehát ismert, hogy a skandináv nyugdíjak a világon a legmagasabbak közé tartoznak, ez tehát nem különösebben probléma.
Jó dolognak tartom ezeket a rendezvényeket. Jó, hogy sok éltes ember érez magában kedvet és erőt ilyesmin részt venni, és jó, hogy vannak intézmények, amelyek képesek színvonalasan kiszolgálni az ilyen igényeket. Elábrándozom azon, hogy hasonló kezdeményezés megvalósul Magyarországon is, de úgy vélem, hogy a hazai nyugdíjasoknak még egy jó darabig be kell érniük mariazelli vagy csíksomlyói zarándoklatokkal...
