Szombaton, vasárnap és hétfőn nagy kirándulást tettünk Jylland északi fertályába – ez volt az egyetlen része az országnak, ahol eddig még nem jártam. A látványosságokról később számolok majd be (némi időbe telik mindent leírnom, elrendeznem a fényképeket), a főbb benyomásaimat azonban már most közzéteszem.
Ágival, a lengyel Boguslaw-val és a szlovák Stanislavával vágtunk neki az útnak. Végső soron jó útitársnak bizonyultak, ám a két szláv bosszantóan szétszórt, pontatlan tud lenni, ami azért egy utazás során olykor problematikus. A fiú például olyan mint egy kisgyermek: elmászkál, elbambul, mindent szétszór, értelmetlenül csacsog. A lány érettebb, érzelmileg azonban nagyon túlfűtött és körülményes: a fél házat magával akarta hozni erre a pár napos útra, mintha épp az Antarktiszta készülnénk egy fél évre. Kétségtelen viszont, hogy színes társaságnak bizonyultak.
Óriási szerencsénk volt az időjárással: a három napból az első kettőn szikrázó napsütés, relatív meleg és szinte szélmentes időjárás kísért minket, erről még álmodni sem mertem. Hétfőn ugyan meg-megindult az eső, ám dán mércével mérve ez is tűrhetőnek bizonyult. Minthogy utunk során nagyrészt a szabadban mozogtunk, egy ítéletidő bizony el tudta volna alaposan rontani a kirándulást...
Jylland érdekes, kettős úticél: egyfelől semmi igazán szenzációs látnivaló nincs, másfelől lépten-nyomon különös, érdekes dolgokba botlik az ember. Unalmas és izgalmas egyszerre – mint egész Dánia maga. Az út első részében Vestjyllandot, vagyis a félsziget nyugati partját jártuk végig, a látványos földnyelvek, hatalmas, szeles, homokos partvonalak, óriási vándor homokdűnék birodalmát. Láttunk északi sivatagot, homokkal betemetett épületeket, a világháborúból itt maradt betonbunkereket; eljutottunk Dánia legészakibb pontjáig, ahol a két tenger egybefolyik; városokat vizitáltunk (Viborg, Aalborg, Mariager, Sæby), látogattunk viking sírokat, erődítményt, falumúzeumot. Tartalmas utazás volt, bár (útitársaink hatékonytalansága miatt) egy-két látványosságot ki kellett hagynunk.
A városok bizonyultak legkevésbé érdekesnek: igazából alig egy-két olyan dolog van, amiért ezeket érdemes felkeresni, de ha útba esnek, az ember mégiscsak beugrik, gyakran azért, hogy aztán némi céltalan ténfergés, bámészkodás után gyorsan továbbálljon. Még a nagyobb települések is teljesen kihaltak késő délutántól (főleg hétvégén): embereket nem látni az utcán, a vendéglátóhelyek zárva tartanak, a nyári szezonon kívül pedig a múzeumok, látványosságok vagy egyáltalán nem, vagy csak a dél körüli pár óra idején tartanak nyitva. A közepes nagyságú dán városok egy-két látványosságot leszámítva kifejezetten unalmasak, ingerszegények – még az épületek is nagy gonddal olyan uniform módon vannak megépítve, hogy ha kettőt láttunk, akkor a harmadik már érdektelen, a negyedik pedig kifejezetten fárasztó.
Annál változatosabb volt viszont két szálláshelyünk. Az első Nørgaards Højskole Viborg mellett, amelyről kiderült, hogy a legjobban felszerelt népiskola Dániában: ámulva néztük a remek (külön vizesblokkal ellátott) lakosztályokat, mozi- és konditermet, fedett uszodát (!), szaunát, golfpályát, relaxációs termeket és az ég tudja még mi mindent – amelyek főleg Askov fapados színvonalával összevetve tűntek meseszerűnek (nem is szólva arról, hogy ott mindaz ingyen jár a tanulóknak, itt meg még az ágyhuzatért is fizetni kell). Külön kellemes meglepetésként tizenegy (!) magyar diákot leltünk ott; egészen szokatlan volt mindenhol a felhangzó magyar szót hallani :) Az egyik pedagógussal beszélgetve viszont kiderült, hogy a hetven-egynéhány højskole két legkiválóbbja – a „dán Oxford és Cambridge” – szakmailag épp Krogerup és Askov lenne... A szóban forgó tanár melleseleg nagy Magyarország-rajongó, elhalmozott minket hazai élményeivel a körúti villamosozástól kezdve a lecsóig. A szürke és unalmas életvitelű Dániával Magyarországot összevetve mondjuk az illető lelkes rajongása nélkül is könnyű hazánkat a vitalitás, életöröm, éjszakai élet fellegváraként elképzelni.
Aalborgban Stanislava apartmanjában éjszakáztunk – ő két éve ebben a városban lakik és tanul, ezért van itt egy bérelt szobája. Habár ez persze nem autentikus dán vendéglátás, de mégis jó volt valami otthonosat tapasztalni a kollégiumi hetek után. Lakótársa egy észtországi orosz lány, akivel sajnos nem volt módunk igazán társalogni, pedig igazán érdekelt volna egy ilyen érdekes identitású ember véleménye a régióról.
Második itt-tartózkodásom alatt a nyelv mellett épp az utazásokra helyezem a hangsúlyt – ezek közül is alighanem ez a három napos északi út volt a legtartalmasabb. Örülök, hogy minden ilyen jól ment. Most már az ország minden jelentősebb tájegységét, városát, nevezetességét láttam. Meg kell állapítanom, hogy Sjælland északi része sokkal érdekesebb, mint Jylland – de ahhoz, hogy ezt megállapíthassam, utóbbit is be kellett járnom.
