Ma reggel első ízben láttam deret az udvaron – bizony közeleg már a tél. Pedig ezt leszámítva meglepően jó az idő: már több napja nem esett, és a nap is tartósan süt (remélem, ez így marad a hétvégén is, amikor nagy utat tervezünk Jylland északi részére). Ha jól vagyok informálva, odahaza épp mostanában fordul zordra az időjárás...
Nem sok minden történik, egyhangúan telik ez a pár nap. Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy a nyelvi kurzuson nyolcfős csapatunkat kettéosztva létrehoztak egy haladó csoportot négyünkkel, itt már kimondottan érdekes és produktív munka folyik. Sajnos azonban ez csak ideiglenes megoldás erre a hétre, amikorra sikerült egy másik tanárt találni e célra Bjarke személyében, aki különben újságírást oktat itt.
Bjarke félszeg, bátortalannak tűnő, intelligens figura, nagyjából velem egyidős. Már kér ízben járt Magyarországon (érdekes, hogy azon dánok jelentős része, akivel találkoztam, már volt nálunk). Vele kapcsolatos a következő történet az egyik reggeli gyülekezőről, amelyen olykor egy-egy ember pár percben bemutat, elmond valamit, ami őt érdekli és szeretné megosztani a közösséggel. Bjarke azzal rukkolt elő, hogy őt világéletében érdekelték a madarak énekei, gyermekkorában a szülei vásároltak is neki egy ilyen tartalmú kazettát, ezzel összefüggően szeretne nekünk bemutatni egy kisfilmet. Feltételeztem, hogy madarak énekéről fog szólni, és már önmagában ez abszurdnak tűnt. Amikor pedig kiderült, hogy filmben egyetlen eleven madár és madárfütty sem szerepel, hanem egy férfi dudorászik, miközben kivágott papírdarabokból készített animáció madarakat mutat, a döbbenettől néhány percig nehezen tudtam magamhoz térni. A produkciót komoly arccal és tapssal fogadta a publikum. Mondom, ezekkel a dánokkal nincs rendben valami :)
