Első szabad hétvégénken Ágival, a lengyel Boguslaw-val és a szlovák Stanislavával máris heveny utazásba fogtunk, hiszen ki kell használnunk a még viszonylag élvezhető októberi időjárást. Jyllandon nem túl sok igazán érdekes látnivaló van, sajnos főleg nem a mi környékünkön, ezek közül a legfontosabbakat szombaton be is jártuk. Az időjárás induláskor még egész biztatónak tűnt (az ég ugyan felhős volt, de nem volt hideg), később azonban kissé megtréfált bennünket.
Első úticélunk a kb. 35 km-re fekvő történelmi városka, Ribe volt (képek itt). Az apró, 8000 fős helyiség tényleg hangulatos, bár annyira hasonlít a sjaellandi Køgére vagy Helsingørre, hogy számomra már szinte megszokottnak mondható. Oly kicsi, hogy tulajdonképpen egy szűk délelőtt alatt be lehet járni minden nevezetességét – no persze ha nőkkel van az ember, akkor szerencsére néhány órás nézelődés-vásárlás segít kitölteni az időt. Szerettük volna megtekinteni az itteni „fekete nap” nevű természeti jelenséget, mivel azonban délután ötig még jócskán volt időnk, kiruccantunk az innen újabb 30 km-re lévő Rømø szigetére (ebből a távból mintegy 10 km-t tesz ki a szigetet a szárazfölddel összekötő „földhíd”) (képek itt). Nekem ez sokkal jobban tetszett annak ellenére, hogy itt gyakorlatilag csak természeti látnivalókat látni, lakosság, települések szinte egyáltalán nincsenek. Először sétáltunk egyet egy kisebb erdőben, aztán kimentünk előbb a csendesebb keleti, majd a szeles nyugati partra. Ez utóbbi rettentő élvezetes volt: a szél olyan erős volt, hogy nekidőlve fel lehetett rá feküdni, meg-megtartotta az ember súlyát. A parton homokdombok halmozódtak fel, ezeket megpróbáltuk megmászni; egy magasabb pontra azonban az ellenszél miatt többszöri próbálkozás ellenére sem tudtam fellépni, mindig visszafújódtam. Ez a kis videó a túráról talán visszaad valamit a parti hangulatból:
Remekül szórakoztunk, de sajnos visszafelé sétálva egy hirtelen és intenzív eső teljesen eláztatott bennünket, amit azért a viszonylag hűvös időben már egyáltalán nem találtunk mókásnak. Habár a kocsiban többé-kevésbé megszárítkoztunk, hazafelé Ribénél már nem volt kedvünk várni a madárfigyelésre, így rögtön Askovot céloztuk meg. Az egész napos szabad levegős program jól kifárasztott bennünket, így este már nem csináltunk semmit.
A szombat azért összességében jól sikerült – remélem, az elkövetkező hétvégékre is találunk majd értelmes úticélokat.
