HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.06.03. 12:11 Udenlandsk

Pünkösdhétfő

Címkék: szórakozás portré krogerup

Ez a nap itt Dániában is ünnepnap, csakúgy, mint odahaza (ámbár sosem értettem, hogy ekkor mit is kell igazából ünnepelni). Szokatlanul meleg napok voltak ezen a hosszú hétvégén (különös módon épp amikor Magyarországon nagyon lehűlt), a napsütötte részeken legalább 28 fok lehetett, bár árnyékban, és reggel meg este mindig hűvösre fordult. A dánok jelentős része hétfőn Svédországba ruccant kerékpárral (ez nem olyan rémisztő teljesítmény, mint amilyennek tűnik: a helsingøri komp csak 8 km-re van). Akik nem utaztak el, azok is teljesen eltűntek, így a hely megint olyan kihalt volt, mint a hazautazós hétvégéken, amikor csak mi, külföldiek maradtunk.

Hozzám látogató érkezett: az épp újra idekint tartózkodó Detkó. Most ő jött ki ide Krogerupba, megmutattam neki a kollégiumot és a környéket, aztán autóval kirándultunk Hillerødbe, bekukkantva Fredensborgba is (bár ezek a helyek már lassan a könyökömön jönnek ki ;) ). István, Manar és Petra is velünk tartott. Kellemes nap volt: sétálgattunk, játszottunk, lazítottunk egy kicsit. Négy órára hazatértünk: Detkó ismerőseivel meglátogatta a Louisiana múzeumot, mi pedig készültünk az esti közös vacsorára.

Elhatároztuk ugyanis, hogy tartunk egy (valószínűleg utolsó) közös „bankettet” Garba házában. A tervek szerint mindenki hozzájárult valamilyen fogással a nagy lakomához, amit – sajnos jellemző módon – kissé nehéz volt megszervezni, de végül is többé-kevésbé sikerült: Manar zöldséglevest főzött, Petra húst, Lorena valamilyen különleges burgonya és sajt meg még ki tudja mi elegyével készült köretet (ez igen ízletes volt), Cisz salátát. Istvánnal mi voltunk felelősek a desszertért: én vaníliás-csokoládés pudingot kevertem, ő pedig valamilyen joghurtos piskótát sütött a zserbóhoz hasonlatos csokoládéréteggel borítva (sajnos nem sült át rendesen, így jobbára csak a csokit eszegettük le a tetejéről). Az alkalomra szokásos tréningruháját (pontosabban csak az alsóját) ünnepi farmerre váltó Sigurdur is hozzátette a magáét: egy-egy hot dogot kapott mindenki. A bort a házigazda, a sört pedig Daniel biztosította. Remekül elvoltunk: a ház mögötti kis kertben üldögéltünk (elég hűvös volt az este), amikor már besötétedett, akkor pedig a kollégiumba visszatérve egy film nézéséve kezdtünk valami mesterlövészről, akit jól átvertek és bosszúhadjáratba kezdett (nem néztem végig, mert eléggé elálmosodtam).

Daniel egyébként remek cimborám lett. A húszéves kanadai fiú (sajnos) csak az utolsó hat hétre érkezett. Nagyon figyelemreméltó figura: diplomata apja révén szinte az összes kontinensen járt már, vagy egy tucat országban élt, köztük olyan egzotikus helyeken, mint Indonézia vagy Tanzánia, így tele van érdekesebbnél érdekesebb sztorikkal (például Szingapúrról, amely állítása szerint a világ legtisztább helye: a csikkeldobókat nyilvánosan megvesszőzik nádpálcával). Remek nyelvérzéke van, a legtöbb országban felszedett több-kevesebbet az ottani nyelvekből, és megkóstol minden ételt, mit felkínálnak neki: evett kígyót, kutyát, illetve koponyából feltálalt majomagyvelőt (még ez sem tud azonban versenyre kelni a Sigursson-családdal: kedvencük a főtt birkafej, amelyből idősb Sigurdur ínyenc csemegeként pattintja ki és nyeli le a szemeket). Emellett intelligens és jól tájékozott. Furcsa módon kifejezetten spártai életstílusa van: nincs órája, telefonja, egyszerű ruhákban jár. Szeret iszogatni, és rendszerint hajnalban fekszik (4-6 órát alszik), sosem reggelizik, nem iszik meleg italt, viszont dohányzik (pipázásaimra így elkísér), és remek társalgásokat folytatunk (bár kanadai dialektusát nehéz néha megértenem). Kritikus, csendes, flegma, precíz, szenvtelen stílusa azt hiszem, rokon az enyémmel. Tényleg jó dolog, hogy ennyi embert meg lehet itt ismerni.

A nagy lakomáról hét képet feltettem innentől kezdve.

komment

süti beállítások módosítása