Korábban már beszámoltam róla, hogy kollégiumunkat időről-időre fosztogatják. Már az a történet is meglepett, hogy régen (még ideérkezésünk előtt) egyszer egy teherautóval az iskola nagyterme mögé álltak, és az egyik ajtón át kipakolták az összes széket. Ha nem Dániában lennénk, amely elvileg a világ legbiztonságosabb országai közé tartozik, hanem mondjuk Magyarországon, nem igazán lepne meg az eset. Amikor viszont a tőlem nem sokkal távolabb lakó amerikai Bryce laptopját úgy lopták ki a szobájából, hogy ő a géptől 10 cm-re az igazak álmát aludta, és a mellette lévő szobában fenn volt a szomszédja, az már igazán párját ritkító merészség és arcátlanság. Különösen, ha ehhez hasonló esetek azóta megismédlődnek, sőt, egyre bizarrabb formát öltenek: tegnap éjjel például a konyháról loptak el negyven kiló húst! Ráadásul Manar valamilyen oknál fogva éjfél körül lent járt a konyhában, és látta is az illetőt, csak azt feltételezte róla, hogy konyhai dolgozó (akikből valóban kismillió van, lehetetlen őket mind számon tartani), így akkor nem hederített a dologra. A káresemények után persze mindannyiszor értesítik a rendőrséget, de ezek a bejelentések nagyjából annyi eredménnyel járnak, mint odahaza.
A következmény persze kóros bezárkózás és gyanakvás; lassan már a vécére sem lehet úgy kimenni, hogy az ember be ne zárná a szobáját, és a labirintusszerű épület számtalan ajtaját véletlenszerű rendszerben zárják-nyitják, olykor nem kis bosszúságot okozva ezzel. Mindenki gyanús, aki idegen a környéken, ami azért problémás, mert az iskolát ölelő parkban boldog-boldogtalan kutyát sétáltat, és intézményünk szinte naponta tart különféle jelleggel kurzusokat külsősöknek (jelen pillanatban legalább három csoportnak).
Jó hír, hogy engem eddig semmilyen kár nem ért, és a konyhai eset alapján most már egy gyanúsított (egy korábbi dolgozó) is akad. Nos, majd meglátjuk.
