Alaposan lehűlt a levegő: mintha előreugrottunk volna a késő őszbe, úgy tíz fok lehet. Az eső is ugyanolyan fáradt unalommal esik. Megfordult a fejemben, hogy talán mégsem kellett volna Károlyékkal hazaküldenem a polárbélésű kabátomat: amidőn ma ebéd után pipázgatni indultam a környező kiserdőbe, kifejezetten jólesett volna, ha itt van.
Délelőtt bolhapiacra mentünk Istvánnal a szomszéd faluba; véletlenül láttam meg a hirdetést, és mivel az ócskaságvásár sokszor jó lehetőségeket rejt, kíváncsian indultunk neki. Az ottani iskolában tartották. Nos, mitmondjak, minden várakozást alulmúlt: egyetlen kis sátor alatt úgy négy-öt asztalra rámoltak ki néhány kacatot, teljesen érdektelenek voltak, nem is vásároltunk semmit (hiába akartak egy legalább negyven éves televíziót Istvánra sózni). Viszont a piac mellett, egy, a miénkéhez hasonló bioboltba is beugrottunk, ez már jóval érdekesebb volt. Sok olyasmit árultak, amit itt, Aarstidernében is kapni, viszont volt még egy csomó fajáték, mindenféle állatok nagyon ügyesen kifaragva, természetesen méregdrágán. Habár szépek és jó minőségűek voltak, azért én inkább mégis LEGO-t vásárolnék gyerekeknek. A piac után még sétáltunk egy kört a településen, aztán hazaérkeztünk; itt a szokásos gyengécske ebéd következett.
Az iskola most újra valahogy téliesen kihalt, unalmas; a különféle konferenciázók elfoglalják a termeket, így nem tudunk játszani, ráadásul az amerikaiak ma eltávoztak, pedig jókat Rizikóztunk velük. Tegnap este búcsúzóul kerti sütögetés volt a tiszteletükre, kolbászt és halat lehetett rostra vetni – jóideje ez volt a legjobb koszt, az étel minősége ugyanis megint csapnivaló hetek óta.
Talán csak az esti parti hoz majd megint életet a falak közé, bár ki tudja, miért, erre valahogy mégsem vágyom :)
