István már többször is említette, hogy Dániában (ráadásul a nem is túlságosan messzi Vordinborgban) lakik egy távolabbi rokona, a nagyjából velem egykorú András, aki úgy tíz éve, az egyetem után került ki az országba (azóta nem is találkoztak). Dán felesége van és két vagy három gyermeke. Végül hosszas szervezgetés után most, a húsvéti szünetben érkezett ide Istvánhoz látogatóba. Csendes, nyugodt, kiegyensúlyozottan dános fiatalember, az ottani helyi tévénél dolgozik, és természetesen már remekül beszél dánul (amit nekünk még mindig elég nehéz elhinni). Istvánnal meglátogatták a Louisiana múzeumot, aztán együtt vacsoráztunk – véletlenül épp ma otthonról hozott pudingport is kevertem, így igazi otthoni ízeket kóstolhatott :) Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a létszámhiány miatt az asztalunknál ezúttal magyar többség volt. Utána még asztaliteniszeztünk is. Mesélt néhány érdekességet (például hogy még a dán ételeket is meg lehet szokni), bár összességében nem bizonyult információkban különösen gazdagnak a látogatás. Mivel a szünet után lehetőségünk lenne gyakorlatra menni valahová külsős cégekhez/szervezetekhez, megkértem, hogy gondolkodjon, tud-e valami lehetőséget. Meglátjuk.
Időközben újabb hír jött Manar kálváriájáról: miután Svájcba érkezett síelni, az első nap eltört a térde, úgyhogy talán azóta is kórházban hever. Kíváncsi vagyok, mi jön még rá – például jobb nem is gondolni arra, hogy Rómában épp nemrég volt földrengés ;)
