HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.04.11. 09:03 Udenlandsk

Pihenek

Címkék: szórakozás utazás mindennapok

Szerdán este megtartottuk Anna születésnapi mulatságát, ezután a dánok hazautaztak, így csütörtökön már csak mi, külföldiek maradtunk a házban. Bár az amerikaiak közül némelyek visszajöttek, de így is elég csendes a környék, főleg hogy az itt lévők közül mondjuk Sigurdurt és Abdelhadit, akik folyton a szobájukban gubbasztanak, gyakorlatilag észre sem venni.

Ilyenkor vasárnapi mintára kétszer kapunk enni: brunchot fél tizenegykor és vacsorát este hatkor. Ez egyfelől nem jó, mert a kései reggeli (korai ebéd?) nagyon kellemetlen időpontban van, hiszen épp kettévágja a délelőttöt; ha elmenne valahová az ember, akkor csak jó néhány órás késéssel indulhat. Másfelől viszont jó, mert ezeken a napokon mindig igen bőséges, változatos és kimondottan ízletes étkeket kapunk. A reggeli előtti meddő órákat kihasználva vasalni kezdtem a frissen kimosott ingeimet, de a vasaló bedöglött, így kénytelen voltam Rikkétől kérni vasalót. A kollégiumban mindig technikai problémák adódnak...

Amúgy meg igen családiasak ezek az étkezések, hiszen ha 6-8 fő van jelen, akkor mindnyájan egy asztal köré tudunk telepedni, így olyanokkal is együtt eszünk, akikkel máskülönben sosem. Például Rikke igazgatónővel, aki – afféle ügyeletesként – mindig velünk étkezik. Tegnap remekül elbeszélgettünk vele, sok személyes információ is kiderült róla. Például hogy az édesanyja német zsidó (valamely gazdag és befolyásos frankfurti sajtómágnás leánya), aki a háború alatt Angliába menekült (ott a londoni tűzoltóbrigádban dolgozott a bombázások idején), aztán az amerikai hadseregbe állva hazatért, és Frankfurtban ismerte meg leendő férjét. A férfi a dán társadalomban ugyancsak igen befolyásos és ismert Forshammer família tagja, amely számos vezető személyiséget adott már. Nem csoda, hogy Rikke is afféle helyi potentátként lett népfőiskolai igazgató. Hogy némi bepillantást adjak az életükbe, elmondom, hogy csupán az előttünk álló szűk félévben Dél-Afrikába, Indiába (ahol a lánya végez szeretetmunkát) és Japánba fognak utazni kikapcsolódásként.

Szerettem volna ezekre az üres napokra néhány kirándulást összehozni, de a kései brunch és az esténkénti húsvéti misék eléggé behatárolták az időt, így több napos utak nem jöhettek szóba. Kiderült, hogy útitársak sem adódnak nagy számban (tulajdonképpen csak István, és néha Cisz). Ezért végül csak a tágabb környéken autózgattunk. Csütörtökön például az első tulajdonképpen természetjárást hoztuk tető alá Cisszel és Istvánnal az Esrom-tó partján, az egyetlen dániai „őserdőben”, a Gribskov-erdőben. A kis területű erdőség nagyon szép, sűrű, puha, szőnyegszerű mohával vastagon borított talajú vadon, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik az országban. Felfedeztünk egy erdészeti iskolát, és összetalálkoztunk két dán fiatalemberrel, akik bőbeszédűen útbaigazítottak bennünket két látványossághoz (egy óriási vándorkőhoz és egy háborús emlékkőhöz); feltűnő jókedvüket a gyakorta bontogatott sörösdobozok alapozták meg. A beszélgetés során egyébként kiderült, azon vannak, hogy mindenüket eladják (az egyik épp pénzzé tette apartmanját), és az összegből évekig bóklásszanak hátizsákkal a világban (hogy azután mihez kezdenek, és miből, az nyitott kérdés maradt). A dánok valamiért olthatatlan szenvedélyt éreznek az utazás iránt, elsősorban távoli, egzotikus vidékekre, és lehetőleg hosszú, hónapokig vagy évekig tartó időre.

Az erdőből a tópartra lesétálva teljesen véletlenül összetalálkoztunk a születésnapos Annával, aki épp erre kirándult két barátjával. Hazafelé a tavat északról megkerülve véletlenül ráleltünk egy kolostorra (ma középkori múzeum, sajnos nem volt már időnk megnézni). A kollégiumnál kitettem útitársaimat, én pedig tovább indultam Helsingorbe, a nagycsütörtöki szertartásra. Este hazatérve még rizikóztunk éjszakába nyúlóan Istvánnal, Benjaminnal és Rachel barátjával, egész élvezetes volt.

Pénteken brunch után Istvánnal a dél felé húzódó tengerparti településeket választottuk úticél gyanánt. Erre mindig átutazunk, ha vonattal Koppenhágába tartunk, de most szerettünk volna egy kicsit alaposabban is megnézni a vidéket. Például Hellerupot, ami a budai XII-II. kerülethez hasonló villanegyed (a követségek, például a magyar is itt székel), és több tengerparti strandon is megálltunk. Nagyon kellemes idő volt (a relatív meleg és a szünidő miatt rengeteg család mozdult ki), bár azért a pulóver még elkél. Kis keresgélés után ráleltünk a kokkedali kastélyra (épp tatarozták, de egyébként sem nagy szám, afféle kúria inkább), mellette pedig egy lovardára, ahol főként kislányok tanultak lovagolni kis méretű lovakon (be lehetett menni, megnézni az állatokat), illetve egy golfpályára, ahol egészen közelről figyelhettük a játékosokat (István aggódott is, hogy eltalálnak bennünket a labdával :)). Késő délután megint hazamentünk, mert öt órakor kezdődött a passió és kereszthódolat. Hét óra felé már itthon is voltam, nyolckor már aludni is tértem.

komment

süti beállítások módosítása