Végéhez közeledik a kurzus első fele. Kicsit olyan a hangulat, mint az általános iskolában év vége felé, amikor bár még tart a tanév, igazából már a diákok és a tanárok sem veszik komolyan.
Először is végre talán visszavonhatatlanul itt a tavasz. Reggelente még gyakran van ugyan dér, de a nappalok már barátságosan melegek (olyannyira, hogy Petra például ma winter swimmingre megy a tengerbe). Talán már az északi monszun idején is túl vagyunk; gyakran tartjuk az órákat nyitott ablaknál. Másodszor a téli kurzusaink véget értek; könnyes szemmel búcsúztunk oktatóinktól, felvonultattuk produktumainkat a cserépedényektől a videókon át a költeményekig. Leginkább viszont abból érződik, hogy egyre kevesebben vagyunk a házban. Az amerikaiak már rég szétszóródtak Európában néhány hetes felfedezőútra (a mázlista Ben például Izlandra). A dánok fele is elindult tegnap egy hónapos dél-amerikai útjukra: felesleges holmijukat nagy dobozokban halmozták fel a konyhákban, szépel elbúcsúztak, azán nekivágtak ennek a valószínűtlen utazásnak. Másik felük a jövő héten indul Kínába. A mi nemzetközi csoportunkból is többen eltűntek, illetve eltűnőfélben vannak: ha jól számolom, húsvétra talán csak 5-6 fő marad az egész hatalmas épületben. Szokatlan érzés lesz, amihez még hozzájön az is, hogy sosem töltöttem eddig még idegen környezetben a húsvétot. Gondolkodtam rajta, hogy szervezek az ötnapos húsvéti szünetben valamilyen nagyobb útat (például Izlandra vagy Dánia távolabbi tájaira), de végül is több okból nem tettem; inkább itthon maradok, és próbálok valami értelmet adni az ünnepnek (még szerencse, hogy van a közelben katolikus templom). Azután úgyis kijut majd bőven az utazásból Párizsba, Rómába és Norvégiába.
Ami az utazást illeti, Manar története egyébként érdekesen folytatódott. Arról már tudósítottam, hogyan hiúsult meg egyiptomi útja a vízum hiányában, és hogyan vágott neki hétfőn a rákövetkező, svájci útnak. Nos, mint kiderült, a svájci gépet is lekéste (az óraátállítás miatt, bár igaz, hogy az még vasárnap hajnalban volt), így a reptérről újra csak haza kellett jönnie nagy motyóiva, és Garbától kölcsönkérve még ugyanaznapra újabb jegyet foglalnia Svájcba. Mintegy 3000 koronáért. Mesebeli történet, kíváncsi vagyok, még milyen fordulatot hozhat...
