HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.03.30. 10:41 Udenlandsk

Betörtek

Címkék: mindennapok krogerup

Dánia a világ legbiztonságosabb országa. Ez főváros környéki terület, ahol én lakom, ugyan „bűnügyileg legfertőzöttebb”, ez is csak relatív, a dán viszonyok között számít annak, nem pedig mexikói vagy dél-afrikai összehasonlításban. Ennek megfelelően a dánok nem is sokat adnak a biztonságra: kerékpárjaikat sokszor csak úgy a falnak támasztva hagyják, kerítéseik nincsenek, rácsokat sehol nem látni, legfeljebb a riasztó létéről tájékoztatja olykor egy-egy matrica a betörést fontolgatót (gyanítom, hogy gyakran ilyenkor sincs igazából riasztó). Még a településektől viszonylag távol, mondjuk egy erdőcske közepén egy magányos házban sem érzik magukat fenyegetve az emberek. Ilyen körülmények között persze ha valaki betörésre adja a fejét, meglehetősen könnyű dolga van – mint például elmúlt éjjel itt nálunk Krogerupban.

Minthogy én nem vagyok dán, nekem egyáltalán nem természetes, hogy állandóan mindent tárva-nyitva hagyunk, és már el-elgondolkodtam rajta, hogy ebből vajon nem lesz-e baj. Jellemző, hogy ideérkezésem estéjén az üres épületet teljesen nyitva találtam, kedvemre járkálhattam benne szinte mindenhol az éjszaka közepén – és ezt bárki más is megtehette volna. Épületegyüttesünk, amely szintén egy kisebb erdőcskétől körülvéve áll a senki földjén, telis-tele van különféle ajtókkal meg ablakokkal, amelyeket általában senki sem zár. A szobáinkat elvileg kulcsra kellene zárni, de többen nemcsak hogy a kulcsot nem használják, hanem az ajtót szélesre tárva hagyják magára kis kuckójukat, közszemlére téve hol értékes, hol kevésbé értékes holmijukat. Különösen kiszolgáltatott a földszinten lakók helyzete, mint amilyen én is vagyok: ha kinyitom az ablakot szellőztetni, és kiugrom mondjuk a mosdóba, akkor az odakint sétálgató bármelyik ember a legcsekélyebb erőfeszítéssel kiemelhetne valamit a szobámból – odakint ugyanis rögvest egy közpark van, néhány lépésre pedig az erdő. Ha gátlástalan tolvaj lennék, már jó néhány laptopot iPod-ot, de még szerényebb készpénzösszegeket is rendre összegyűjthettem volna (különösen alkoholgőzös partikat követő reggeleken). Arról nem is szólva, hogy mivel bárki fogadhat vendégeket, gyakorlatilag állandóan tartózkodnak ismeretlenek a házban – így bizonyára olyan idegenek sem tűnnének fel senkinek, akiket egyébként senki nem invitált. Intő jel lehetett volna, hogy tavaly nyáron egy élelmes és pimasz „vállalkozó” kisteherautóval tolatott a nagyterem kívülre nyíló ajtóihoz, és elszállított néhány tucat széket...

A jámbor és kissé elkényelmesedett északiakat mégis meglepte, hogy mára virradó éjjel valaki (vagy valakik) besurrant a kollégiumba, és – már amennyire a tények ismertek – elemelt ezt-azt (négyezer koronát a bárból, számítógépet, mobiltelefont, zenelejátszót és hasonlókat). Mindezt ráadásul több olyan szobából, ahol a holmi tulajdonosa épp az igazak álmát aludta. Engem hál'Istennek nem ért kár (bár én rendszerint jól bezárom az ajtómat kívülről és belülről is).

Reggel persze riadt tekintetű tinilányok suttogtak a folyosón, és a reggeli erdei tanácson kihirdették, hogy ezentúl zárni kell minden ajtót-ablakot, én viszont nem hinném, hogy a régi laza szokásokat (és ki kell mondanom, bizony a hanyagságot) csak így egy-kettőre le lehet vetkőzni, ezért csak szerencse kérdése, hogy előfordul-e még egyszer hasonló eset. (Épp most húzott el a rendőrautó az ablak előtt, kíváncsi vagyok, vajon mit derítenek ki.)

A magam részéről azt hiszem, legalább az értékesebb tárgyainkat el lehetne zárni valami megfelelő helyre (főleg a többhetes távollétünk idejére). De a magaméit leginkább a termetes Sigurdur ágya alá pakolnám, aki egyrészt állandóan a szobájában kuksol, másrészt azt hiszem, elég rosszul járna, aki hozzá akarna behatolni éjszaka :))

komment

süti beállítások módosítása