Nem hiába figyelmeztetett bennünket Garba, hogy vigyázzunk a trükkös északi tavasszal: én is szinte észrevétlenül kaptam el a dán meghűlést. A hosszú, búskomor tél után olyan hirtelen tör az emberre a meleg napsütés, hogy szinte egészen megtévesztően azt sugalja: itt a tavasz. Ilyenkor aztán boldog-boldogtalan eufórikusan rohan ki élvezni az időt – a dánok példáját követve gyakran jócskán alulöltözve, ami szemben az edzett viking szervezettel, a külföldiek számára kész veszedelem: pár perc alatt kész a meghűlés. Így aztán szinte törvényszerűen minden idegen átesik az „északi monszun” nevű jelenségen, amely kora tavasszal alattomosan letámadja őket. Így jártam én is, hiába öltöttem magamra elővigyázatosan sálat-sapkát-nagykabátot.
Tegnap megint menetrendszerű party volt a kollégiumban. Ahogy említettem már, minden ilyen alkalomnak van egy témája, ami köré szerveződik: korábban például a cirkusz vagy a gengsztervilág, ezúttal az „utazás”. El sem tudtam képzelni, hogy vajon erre milyen ötletekkel rukkolnak elő, de az egyébként oly sivár dán fantázia leleményessége e téren újból meglepett. A legtöbben valamilyen egzotikus ország turistáinak öltöztek, de volt aki a duty free shop parfümöskisasszonyának, sőt, olyan is, aki felcímkézett bőröndnek. A termet a dán közlekedésből (mondjuk a vonatról) unalomig ismert szlogenekkel tapétázták be (olyanokkal, mint mondjuk nálunk budapesti metrón a „kérjük, hagyják el a szerelvényt, és erre figyelmeztessék utastársaikat is”). A legszellemesebb pedig egy olyan tánckoreográfia bemutatása volt, amelyet a légi utaskísérők olyan mozdulataiból állítottak össze, amelyeket a repülőgép indulása előtt szoktak az utasoknak bemutatni (mentőmellény felöltése, stb.). Valószínűleg ez a fajta kreativitás nyilvánul meg a híres dán építészet vagy design sokféleségében is. Lám, egy újabb lecke: nem feltétlenül mindenben ötlettelen az, akinek a konyhája sivár és ízetlen ;)