HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.03.10. 07:52 Udenlandsk

Vendég a háznál – öröm a háznál

Címkék: szórakozás utazás koppenhága humlebæk

Különösen, ha hazulról érkezik, pláne, ha ráadásul egy csomó hazai kosztot hoz :). Ezért hát igazán jól telt a hosszú hétvége, hiszen Blöró és Károly szerda éjjel szerencsésen megérkezett Magyarországról. Igaz, kissé lassabban, mint gondoltam (főleg a ritkán és lassan járó komp miatt), de fő, hogy ideértek. Jól lefáradtak, így aznap (amúgy is tizenegy felé járt az idő) már nem csináltunk semmit.

Másnap korai reggeli (módjuk volt megkóstolni az itteni „speciális konyhát”), azután pedig a környék megismerése: elautókáztunk Fredensborgba, majd Helsingorben megnéztük a nevezetességeket. Ezekről itt a blogon már mind írtam. Hazafelé lementünk a tengerpartra – elég cudar idő volt, hideg szél fújt –, és beugrottunk még a Louisiana Múzeumba is, de csak kevés időnk volt, így csupán az épületet mutattam meg nekik. Innen vissza az iskolába, ahol remek ízetlen párolt zöldségekből álló ebéd mélyítette el a helyi gasztrokultúrával kapcsolatos tapasztalataikat.

Ebéd után irány Koppenhága – méghozzá kerékpárral, ami számomra is újdonság volt. Minthogy még magamnak sincs biciklim, így a dán diákoktól kellett összekunyerálnom hármat. Eleinte kissé nehézkesen ment, de aztán végül több is akadt a kelleténél, még válogathattunk is – ami nem jelenti azt, hogy a végeredmény kifogástalan lett: Károly fenekét vágta az ülés, nekem alig ért le a földre a lábam (pedig a tulajdonos alacsonyabb, mint én), és egyébként is, a járművek a szokásos dán minőségben és állapotban voltak, de a fő, hogy voltak. Megvettük a jegyeket és a kiegészítő jegyeket a bicikliknek, és irány a város!

Itt remek móka volt a kerékpáros közlekedésbe belekóstolni, de azért a hideg, metsző szél egy kissé kellemetlenné tette egy idő után. Gyorsan végignéztük a főbb nevezetességeket a Kis Hableánytól kezdve a főtérig, de ekkorra már besötétedett, és el is fáradtunk, így egy kis sörözőben frissítettük fel magunkat, ahol érdekes módon csak egyféle sör volt, és dohányozni is lehetett. Innen vonattal haza – Norreportnál egy magyar lángossütős bódét láttunk! –, otthon pedig egy kis pingpongozás után az ágyba.

Pénteken nagyobb túrát terveztünk, Sjaelland sziget bejárását – ez megint csak újdonság volt számomra is. Cisz is velünk tartott. Autóval először Roskildét, a régi fővárost érintettük (beszámoló az Utazgatón, képek pedig itt), innen a lejrei hajó alakú sírokat néztük meg (Utazgató, képek) metsző szélben, utána meg Ledreborg kastélyát szerettük volna, ám ez az év ezen szakaszában zárva volt. Általában probléma, hogy április, de még inkább május előtt a látványosságok nagyobb részét nem lehet felkeresni, mert egyszerűen nincsenek nyitva.

Ledreborg után Koge városában sétáltunk egyet, amelynek szép, fagerendás házakból álló belvárosa van, ám az impozáns templomot itt sem volt módunk megnézni. Innen haza, aztán kellemes esti társalgás-filmezés után lefekvés.

Szombaton Blöró már hazautazott, így el kellett szállítanunk Malmöbe, ami Koppenhágával átellenben fekszik Svédországban. A fővárosig a Balaton-parti útra emlékeztető Strandvejen-en haladtunk kényelmesen, aztán a tengerszorost a monumentális Öresund-hídon szeltük át (gyors volt, az igaz, de jó drága is). Miután Blörót kitettük a reptéren, bementünk Malmöbe (Utazgató, képek), ám ez nem volt túlságosan érdekes: itt is van egy nagy templom, és egy Közlekedési Múzeum, ahol a partra tett tengeralattjáró mondjuk különleges volt. Malmö után Lund következett ( képek), amely hangulatos belvárosával, és főleg óriási román stílusú székesegyházával bőségesen kárpótolt bennünket a közepeske Malmőért. Amikor Helsingborgba jutottunk, már besötétedett és alaposan le is hűlt a levegő. Ennek ellenére sétáltunk egy nagyot, bár különösebben értékes látnivalót nem láttunk. Mivel ráuntunk a zöldségvacsorára (és amúgy is lekéstük volna), egy helyi pizzériát akartunk felkeresni, ami nem is olyan egyszerű kísérlet: eleve kevés van (inkább a kebab dívik most), ami pedig van, ott tömegek szorongtak, elvégre szombat este volt. Végül találtunk egy szolid helyet, ahol viszonylag kedvező áron megvacsoráltunk. Így értünk haza egy kis kompozás közbeiktatásával Krogerupba.

Otthon Károly nagyon kimerült volt, így hamar lefeküdt, engem viszont invitáltak a többiek egy kis közös vacsorázásra. A pizzázás után nem voltam éhes egyáltalán, de mivel ilyenkor, amikor a dánok mind odahaza vannak, különösen jó, családias a hangulat, mégis csatlakoztam hozzájuk. Cisz és Manar készített spagettit (takarékossági megfontolások miatt a húst zöldség helyettesítette), és remekül megterítve ettünk a nyitott kandalló mellett hatosban. Igazán jó volt, aminek eredményeképp majdnem három óra volt, mire ágyba kerültem.

Így persze vasárnap némileg fáradtan keltem, de erre a napra nem is terveztünk igazán fárasztó programot. Kényelmesen és végre bőségesen megreggeliztünk, aztán a fővárosba utaztunk megint, ahol megnéztük az általam már ismert Szabadságmúzeumot és a Nemzeti Múzeumot, aztán Károly a főpályaudvar mellől hazafelé vette az irányt – egy jó kis húsz órás úttal (ha minden igaz, amikor ezeket a sorokat írom, már otthon van).

Jólesett végre ismerősökkel találkozni, magyarul beszélni.

komment

süti beállítások módosítása