Már régebben kitaláltam, hogy megtanítok tarokkozni néhány embert – én is jól szórakozom és ők is tanulnak valami érdekeset. Két hete ki is helyeztem egy hirdetményt. Először mintha nem lett volna érdeklődés, de aztán a szükségesnél többen is összejöttünk: jelentkezett néhány dán fiú meg pár külföldi is. A múlt pénteken tarottunk egy megbeszélést, hogy melyik időpont lenne jó mindenkinek, és a tegnapi péntek este hét órában maradtunk. Kiderült azonban, hogy a hét óra nem jó, mert a srácok közül néhánynak valami más dolga van. Jó, mondom, akkor legyen nyolckor. Értesítettem is erről a többieket. Késő délután azonban Eskö, az egyik fiú szól, hogy a nyolc óra sem jó, mert akkor közös vetítés lesz, és ők oda szeretnének menni. Jó, erre azt javasoltam, hogy akkor találkozzunk velük nyolc előtt öt perccel, megbeszélendő, hogy mikor tartsuk meg az első alkalmat, és így nyolcra elmehetnek a mozira. Nyolc óra is elmúlt, és a dán gyerekeknek se híre, se hamva. Nem csupán késtek (ami önmagában is bosszantó, de az ittenieknél normális), hanem egyáltalán nem is jöttek el, sőt, még csak nem is szóltak, hogy nem fognak eljönni.
Különösek ezek a srácok. A tengernyi lány között van vagy hét 19-20 év körüli fiú, kettő kivételével kizárólag szőkék és világos szeműek. Ebben a korban a lányok eleve érettebbek szoktak lenni, ezek az északi nők pedig különösen is azok, így mellettük kimondottan gyerekesnek látszanak ezek a fiatalemberek. Petra, a cseh lány meg is jegyezte egyszer, hogy vele is csak akkor mernek szóba állni, amikor felöntöttek a garatra – ami gondolom gyakori a Natkassen-ben, minthogy ők látják el közösségünkben a kocsmárosi teendőket. Ez a viselkedés általános a részükről, velem gyakorlatilag például sosem érintkeznek, amikor a tarokkról tárgyaltunk, akkor is kizárólag Eskö képviselte őket, de ő is olyan megszeppenve beszélt hozzám, mint kisdiák az iskolaigazgatóval. Ki érti ezt? Pusztán azért, mert majd' kétszer olyan idős vagyok és harminc centivel magasabb, a tekintetem pedig hideg és szúrós, vajon miért kell mindjárt megszeppenni :)?
Ezek után persze a gyerekek a tarokk viszonylatában el vannak felejtve, és úgy általában is meg van a véleményem róluk.
A kártyázást mégis megtartottunk, sőt, nagyon jól sikerült. Manaron és Istvánon kívül ugyanis csatlakozott még az amerikaiak közül Rachel és Joanna, valamint Ben. Utóbbi nagyon érdekes figura: csendes, de nagyon intelligens és rokonszenves – leszámítva idétlen és bizarr hosszú hajazatát. Megtanítottam nekik az alapokat, és miután jó néhány órán keresztül játszottunk, utána még csaknem éjfélig beszélgettünk, ami igazán jó volt, lévén hogy az amerikaiakkal egyébként elég kevés lehetőségünk van érintkezni, pedig korban közelebb állnak hozzánk, jobban megértjük velük egymást. A tarokkozást folytatni fogjuk, kifejezetten tetszett nekik. Ha minden jól megy, akkor a gyilkosozás játékot is bemutatom majd.
Eskö aztán ma reggel elmormogott egyfajta suta bocsánatkérést amikor összetalálkoztunk. Nem nagyon válaszoltam semmit, de azt hiszem, a pillantásom plasztikusan kifejezte a véleményemet az ügyről :))
Tegnap egy új lány érkezett az iskolába. Juliának hívják, Testrupból, egy másik hojskoléből jött át valamilyen probléma miatt (elő-előfordul, hogy a diákok ilyesmi miatt iskolát váltanak). Kifejezetten kellemes meglepetés a személye: A kinyúlt ruhákban lazán és harsányan viselkedő dán lányok között üdítő volt szemlélni decens öltözékét, sminkjét és viselkedésmódját. Kíváncsi vagyok, meddig tudja őrizni ezt a fajta nőies mentalitást ebben a dekadens környezetben ;) Na de mindegy, ameddig megőrzi, addig legalább kellemesen kezdődik az ember napja, ha reggelinél feltűnik.
