Szombat este menetrendszerűen beköszöntött az éjszakai party. A népek számára itt bizonyos szempontból ez a hét csúcspontja: erre a finoman szólva is gyengécske színvonalú programra már a hét közepétől rendkívüli izgalommal készülnek. El kell ismernem, hogy meglehetős fantáziával teszik egyedivé az egyes alkalmakat, mindig kitalálnak valamiféle újdonságot. Ezúttal „cirkuszpartit” tartottak, ami azt jelenti, hogy a cirkusz-tematikát kell követnie a résztvevőknek: a termet cirkuszi nézőtérre emlékeztető módon rendezik be, és az emberek különféle cirkuszi szereplőnek maszkírozva jelennek meg.
Amidőn ezt közhírré tették, annak ellenére, hogy természetesen eszem ágában sem volt bárminek is beöltözni, elgondolkodtam, hogy ha mégis megtenném, vajon mit tudnék kitalálni. Módfelett fantáziátlan lehetek, mert semmi jó ötlet nem jutott eszembe. Ezzel szemben mint azt láttam, a fiatalok nem csupán lelkesen részt vettek az egészben, hanem meglehetős leleményességről tettek tanúságot: volt, aki – vékony lány létére – erőművésznek öltözött kitömött izmokkal, mások a legkülönbözőbb állatoknak, de volt pattogatottkukorica-árus lány, és hasonlók ötletes megoldások.
A partykat mindig valamelyik kollégiumi emeleten lakók készítik elő, ez rendszerint már szombat délután elkezdődik kissé általános iskolás módon: szerpentineket aggatnak a falakra meg a mennyezetre, színes krétákkal írogatnak a táblára, és színes rajzokat helyeznek el asztalkákon. A „hivatalos” program ugyan csak szombaton kezdődik, de már péntek éjjel „illő” részt venni a kemény iszogatáson, amelynek eredményeképpen még egyes konszolidáltabbnak tűnő hölgyek is jelentős fejfájással küszködnek másnap reggel. Szombat nyolckor aztán első fokozat az ún. Opwarming („bemelegítés”), amikor a kifüggesztett listának megfelelően a résztvevők kis 6-7 fős csoportokra oszlanak, és kollégiumi szobákba gyűlve állítják be a hangulatot.
Mint mindenki, úgy én is be voltam osztva Opwarmingra ezúttal is. Minthogy személyesen invitált a csoportvezető, udvariasságból elmentem, bár először egy másik szobában kötöttem ki, csak egy idő után esett le, hogy ez nem az én csoportom :) Innen átmentem végül a jó helyre, ahol egy órán keresztül „élvezhettem” egy széken ülve, ahogy a dánok egymással dánul társalognak sűrű poháremelgetések közepette, és egymás jelmezét vizsgálgatják. Miután ez az egyszerre kínos, bosszantó és unalmas közjáték lezajlott, a társaság átvonult a közös teremre, és kezdetét vette a mulatság, ami a lehető leghangosabbra állított zene közben teszetosza lépegetést, és jelentős mennyiségű sör elfogyasztását jelentette.
Ezek után aligha meglepő, hogy idejekorán leléptem a cirkuszból. Gondoltam, majd jól kipihenem legalább magam. Ebből azonban nem lett semmi: nemhogy kiadós alvás nem, de szinte semennyi, annyira hangoskodtak a mulatozók. Csak úgy hajnali öt tájban tudtam elaludni. Mit mondjak, azt hiszem a legpocsékabb estém volt, mióta itt vagyok.
Még szerencse, hogy a vasárnap remekül sikerült újra. A kései ébredés és brunch után újra Koppenhágába mentem, ahol megnéztem a Kastellet nevű erődítményt, a kis hableány (egyébként teljesen érdektelen) szobrát, illetve a II. világháborús ellenállás múzeumát (ez utóbbi érdekes volt). Innen gyalog indultam a belvárosba, és mivel némileg eltévedtem, így kissé elkéstem a randevúról Detkóval. Újra elmentünk a múlt vasárnap felfedezett swing klubba, ezúttal már tanultunk is néhány lépést. Remekül szórakoztunk, csak kár, hogy rövid ideig élvezhettük, mert az esti mise előtt még Detkó vásárolni akart egy-két dolgot. Így jutottunk el a Tiger nevű lánc egyik boltjába, ami Dániában, és méginkább a főváros belvárosában szokatlanul olcsó; sőt, sok holmi talán még a magyarországi áraknál is olcsóbb! Kár, hogy jövő szombat reggel hazautazik, igazán jó volt együtt ez a két alkalom.
