Nem vagyon hozzászokva, hogy bárkire is felfelé kelljen pillantanom, Sigurdurra nézve azonban kénytelen vagyok. Hogy pontosan milyen magas, azt ő sem tudja (az orvosi mérce alá nem fért be, így hivatalos adatok nincsenek), úgy két méter felett lehet egy hajszállal. Gyakorlatilag állandó álmélkodás és tréfa tárgya, magasságából adódóan sok érdekes jelenséget produkál (az ajtót például nem a kilincsnél, hanem a tetejénél fogva csukja-nyitja). Habár a dánok sem alacsonyak, de a nemzetközi csoportunkban az apró cseh, ecuadori, palesztin és főleg a kínai lány a könyökéig ér. Ő egyébként a kis Siggi (ez a beceneve), apja a nagy Siggi; anyja álltólag a válláig ér. Ez alapján képet alkothatunk a családról. :) Tizenkilenc évével a csapat legifjabb tagja, de – hasonlóan a többi skandinávhoz – sokkal érettebbnek látszik, úgy 25 évet is kinéznék belőle. Talán elősegíti ezt termetéhez illő mély hangja is.
Siggi teljes neve Sigurdur Krisstin Sigurdsson. Izlandon ún. patronim nevek vannak használatban, mint egykor a zsidóknál vagy az araboknál, vagyis a „keresztnév” után az apa keresztneve + a „son” (-fia) toldalék áll (ilyen egyébként nálunk is sok vezetéknév eredete: Pálfi, Péterfi, Endrefi, stb,). Vagyis Sigurdur Krisstin, Sigurdur fia. A nők neve a „dóttir”-ra végződik (-lánya), tehát Sigurdur nővérét Emmi Sigurdóttirnak hívják. Igazán érdekes, nem?
Óriás izlandi barátunk nem csak tekintélyes fizikai méretei és kacifántos neve miatt különös: az élettörténete sem mindennapi. Azon kívül, hogy egy gyakorlatilag senki által nyilván nem tartott európai szigeten született, négyéves kora óta Milánóban élt, ahol apja egy izlandi cég kiküldöttjeként dolgozott (nem találja ki az olvasó: a cég halat forgalmazott). Siggi viszont nem tud olaszul. Angolul ellenben tökéletesen, mert egy amerikai iskolába járt – így rettenetes amerikai kiejtése is van. Apja „vagyonos ember” (még régi izlandi fogalmak szerint), tehát el tudjuk képzelni, milyen körülmények között élhettek. Talán ennek is köszönhető, hogy négyen vannak testvérek, szemben az izlandi 0.00000001 gyerekátlaggal.
Úgy öltözködik, mint egy lakótelepi proligyerek: fekete tréninggatya, fekete kapucnis tréningfelső, óriási tarkabarka edzőcipők, és arany nyaklánc. Igen tájékozott mindenről, ami a filmekkel kapcsolatos; viszot feltűnően tájékozatlan minden mást illetően (elképedésemre azt sem tudta, ki országa elnöke). Érdeklik ugyan a politikai kérdések, főleg a nemzetközi konfliktusok, és gyors is a felfogása, de minden triviális dolgot álmélkodó újdonságként hall ezekről.
Nem valami barátságos, sőt, emberkerülő, de ki tudja miért, mégis rokonszenves figura. Nem akar erőltetetten bájologni, mint sokszor a dánok, csak egyszerűen önmagát adja. Étkezési szokásai elég rendhagyóak: kizárólag húst és pizzát fogyaszt, és Coca-Colát iszik (a kizárólagot szó szerint tessék érteni), ennek megfelelően a bioételes menzán egyszer sem láttuk még.
Sigurdurnak van azonban egy minden eddigieknél furcsább tulajdonsága: gyakorlatilag sosem látni, kivéve a kötelező órákat. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva állandóan a szobájában gubbaszt, semmilyen közösségi eseményen nem vesz részt. Azt hiszem, sokára fog csak kiderülni számomra, miért kellett ehhez fél évre Dániába utaznia...
Ha pedig már szóba került, ejtsünk néhány bővebb szót Siggi szülőhazájáról is, amelyről a jelenlegi pénzügyi krízist kivéve gyakorlatilag soha semmit sem hallani. Izland valamivel nagyobb, mint Magyarország, viszont sokkal kietlenebb: fák és vadállatok szinte alig vannak. A szigeten csak körben, a parton laknak, közepe lakatlan (ott csak óriási gleccserek meg gejzírek találhatóak). Itt van a világon a legtisztább víz (bárhonnan lehet inni belőle), és a természetes hőforrások oly bővek, hogy a házakat ezzel fűtik.
A lakosság létszáma 320.000 fő (és kétszer ennyi birka), ennek több mint 30%-a Reykjavíkban él. Vasút nincs, a tömegközlekedés szegényes, mindenkinek saját autója van, amiket a gyakran gyér minőségű utakon vezetnek. Néhány érdekes további adat: a sör 1989-ig, az ökölvívás pedig 2002-ig be volt tiltva. Az izlandiak fogyasztanak a legtöbb kólát a világon. Nincs hadseregük (bár mostanában fontolgatják felállítását titkosszolgálattal együtt), Izlandon volt először női köztársasági elnök 1980-ban Vigdís Finnbogadóttir személyében.
Az első szigetlakók közül a férfiak norvégok, a nők rabságba odahurcolt kelták voltak. Az ország történelme eléggé sekélyes, bár az első szakasz (kb. 900-tól 1200-ig) ígéretesen indult, egyedülálló demokratikus rendszert és modern „parlamentet” (Alþingi) hoztak létre. Később azonban Norvégia, majd Dánia igáját nyögték, mígnem 1944-ben köztársasággá alakultak. Ez idő alatt izlandinak lenni nem volt különösebben élvezetes: elszigetelve éltek, és gyakran pusztította őket ragály és éhínség. A háború után azonban az ország fellendülésnek indult, és az ezredforduló táján a világ leggazdagabbjai közé küzdötte fel magát részben halászatból, részben pedig nem létező pénzek hiteléből, ami miatt 2008-ban – Magyarországgal együtt – a gazdasági krízis is elérte. Emiatt az árak a felükre zuhantak (most érdemes odautazni!), és politikai feszültségek keletkeztek. Mialatt itt vagyok, lezajlott tömegtüntetés (ezer fővel, amelynek során 40 év óta először kellett könnygázt használni), kormánylemondás, és épp néhány napja új miniszterelnökük van a leszbikus Jóhanna Sigurðardóttir személyében. Úgyhogy e néhány hónapban több izgalomban volt részük, mint az azt megelőző ezer évben – utóbbi során olyan „rettenetes” események borzolták a kedélyeket, mint az ún. „tőkehalháború” Nagy-Britanniával, amely az angol hajók elrettentő felvonulásban csúcsosodott ki.
Új keletű jelenség az idegengyűlölet is: a lengyelek – szinte az összes nyugat-európai ország mellett – Izlandot is ellepték, ami miatt a helyiek (akik egyébként végtelenül toleránsak) kezdenek rájuk neheztelni. A válság miatt azonban a vikingek inkább elszelelnek otthonról mostanában Norvégiába vagy más kellemes helyre.
Végül itt egy kis filmecske izlandi hangulatcsinálónak. Sigurdur ajánlotta: egy Sigur Rós nevű, arrafelé igen divatos rockbanda körútja alkalmával készült, a felvételek szépen illusztrálják az izlandi tájat és mai könnyűzenei kultúrát.
