Na kérem, a világháló tekintetében eddig sem volt túl rózsás a helyzet. A WiFi gyakorta megszakadt, és amikor épp volt, akkor is elég vékonyan csordogált. Ez a gyenge vonal aztán hétfőre teljesen megszakadt, csak a gépteremben lévő nyolc vezetékes gépet lehetett használni (mondanom sem kell talán, mekkora tumultust okozva). Így elég kényelmetlenné vált a netezés; amint azt türelmetlen olvasóim is látták, a blogot sem tudtam vezetni, hiszen egyrészt alig volt szabad gép, másrészt pedig a bűvös dán billetyűzettel, amiről a szükséges gombok hiányztak, viszont felesleges és zavaró gombok bőven akadtak, csak nagy küszködések árán tudtam volna normálisan írni.
Kedden aztán még rosszabbra fordult a helyzet: az Internet teljesen megszűnt. Ezen eléggé elképedtem, hiszen a világháló nem csupán alapvető infrastrktúra ma már, hanem sok itt tanuló külföldi diáknak (mint mondjuk én) gyakorlatilag az egyetlen kapcsolat a külvilággal. Arról nem is szólva, hogy a fejlett nyugati (főleg az északi) országok nagyon büszkék informatikai (és különösen is internetes) fejlettségükre. Nem ez az egyetlen olyan fejlemény, amely megmutatja, hogy jólszervezettség tekintetében Dánia Észak Délje, de eddig talán ez a legbosszantóbb. Állítólag azért nem jutunk el a megoldásig, mert az iskola informatikai felelőse épp szabadságon van.
Azóta a vezetékes hálózat éltre kelt, de a vezeték nélküli továbbra is halott – érthető elégedetlenkedést okozva a nép körében). Igazából innentől nem értem, mi a probléma, hiszen ha van Internet, akkor azt a wireless routereken gond nélkül lehetne a levegőbe szórni.
Most is csak a géptermi gépeken tudok írni. A blogírást úgy oldom meg, hogy itt a notebookomon legépelem, pendrive-ra töltöm, és az asztali gépről felteszem. Nagyjából úgy, ahogyan tizenöt éve csináltuk a játékokkal :) Mindenesetre érdekes tanulság, hogy mennyire alapvetővé válik a világháló napjainkban.
Viszont hogy valami pozitívummal szolgáljak, a konyhán napról-napra javul a helyzet. Lehet, hogy én is akklimatizálódom valamelyest, ám az ételek is egyre inkább európaivá válnak: vasárnap igazi szalonnás tojást kaptunk, azóta pedig szinte minden nap van hús krumplival (amit héjastól, nagy darabokra vágva szolgálnak fel), és már többször előfordult leves is. Most már csak némi édesség hiányzik ;)
