Dánia egy zöld ország. Ezt most nem a tájképet uraló színre kell érteni, hanem a környezetbarát beállítottságra. Sőt, nemcsak hogy zöld ország, hanem nagyjából 2002-ig a világ legkörnyezetbarátabb országa volt (azóta az itteni "polgári kormány" ezt a témát hátrébb sorolta, így lecsúsztak a borzalmas harmadik helyre a rangsorban). Dánia a világ legnagyobb szélenergia-hasznosítója, és élen jár a földhő, de még a napenergia kiaknázásában is (habár ez utóbbiból elég szegényesen van ellátva).
A környezetbarát energiagazdálkodásnak azonban nem csak az energia megújuló forrásokból való nyerése, hanem takarékos felhasználása is fontos része. Vagyis például igyekszünk a villanyáramból minél kevesebbet fogyasztani, és a hőt a lakásokban megtartani - ez utóbbi ebben a "hideg" (?) országban különösen is fontos szempont, mert az energia legnagyobb részét fűtésre használják fel. Meg kell azonban állapítanom, hogy takarékosságban nem járnak az élen.
Ott van mindjárt a hőszigetelés. Ez a kollégium, ahol lakom, gyakorlatilag olyan szegényesen és felületesen szigetelt, mint otthon egy '50-es évek beli épület. Az ablakok mind hagyományos (azaz nem thermo-) üvegből vannak, a nyílászárók a legtöbb helyen borzasztóan szelelnek. Ráadásul a dánok - bizonyára a nagy sötétség miatt - mindenhová szeretnek hatalmas ablakfelületeket építeni, amelyek köztudottan a legrosszabb szigetelők, így állandóan komoly hőveszteséget képeznek. Mivel az épületeik régi építésűek, ezek kialakítása is igen távol van az optimálistól ilyen szempontból. Hasonló a helyzet a világítással is: energiatakarékos izzót azt hiszem még nem is láttam.
Ami viszont ennél jobban zavar, az az egyéni hozzáállás: gyakorlatilag olyan hanyagul bánnak a fiatalok és az érett felnőttek is az energiával, mintha csak a '60-as évek Szovejtuniójában lennénk. Említettem, hogy amikor első nap hajnalban megérkeztem, a szó szerint teljesen üres épület teljes fényárban úszott. Azóta is lépten-nyomon tapasztalom, hogy értelmetlenül égetik a villanyt, éjszaka pedig nemtörődöm módon felkapcsolva hagyják az üres termekben. Ugyanez a helyzet a melegvíz-felhasználással mosogatás közben, vagy a szellőztetéssel: este kinyitják az ablakot, amelyet reggelig úgy hagynak, és a külső ajtókat is csak úgy tessék-lássék hajtják be.
Eleinte szépen lekapcsoltam este a lámpákat mondjuk az ebédlőben (van vagy két tucat kapcsoló), de mára már felhagytam vele. Most együtt ronthasztom a többséggel a nyugati létformát :))
A villanykapcsolók egyébként "fordítva" vannak mindenhol bekötve, vagyis "felkapcsolva" vannak lekapcsolva, és vice-verza. Ez elég komoly zavart okoz, mert ha látok magam előtt egy tucat kapcsolót, amiből a fele felfelé, a fele pedig lefelé van billentve, akkor ha le akarom kapcsolni az égő lámpákat, automatikusan a "felkapcsolt" helyzetű kapcsolók felé nyúlok. Nem tudom, mikorra fogom megszokni :) (Ugyanez a helyzet a zárakkal: fejjel lefelé kell a kulcsot beléjük dugni.) Érdemes lenne etimológiailag megvizsgálni, hogy a "felkapcsolni" illetve "lekapcsolni" kifejezések más nyelvekben is összekapcsolódnak-e az irányokkal? Javaslatok?
