Vagyis megtekintem az állami rádió és televízió (DR) székházát. Ez az első tanulmányút, és egyáltalán bármiféle út, amit az iskola szervezésében tettünk. Nem ártott kissé kimozdulnunk; ahogy Petra megfogalmazta: végre nem csak ugyanazokat az arcokat látjuk egész nap :) Busszal indultunk el ebéd után a fővárosba kimondottan szép, napsütéses időben. Egyúttal tehát ez az első igazi látogatásom Koppenhágába is.
A város egyébként nem nagy: a szorosabban vett Koppenhága területén csak 500.000 ember él, külvárosaival együtt is csak 1.200.000 polgára van. Ezek a bizonyos külvárosok - ahogyan legalábbis gyors átutaztunkban módom volt megfigyelni - eléggé szürkék és egyhangúak, még igazi klasszikus magasházas lakótelepeket is láttam. A belváros viszont szép, hangulatos; a stílusa a párizsi és a londoni keverékére emlékeztet. Kis területű, gyalog is bejárható. Ami igazán egyedivé teszi első látásra, az a csatornák és a kerékpárosok hatalmas tömege. Majdnem úgy, mint Pekingben, csak itt külön sávjuk is van. Na de a biciklizésről majd máskor részletesebben.
A tévészékház eléggé a peremvidéken van. Ahogy a képeken is látható, egy tiszta vonalú modern épület, gondolom Budapestre is valami hasonlót álmodnak. Őszintén szólva maga a vizit csekély benyomást hagyott bennem: röpke félórát tartott, egy kedves hölgy vezetésével bekukkantottunk egy stúdióba meg két hírszerkesztő helyiségbe, és bóklásztunk a folyosókon. Ezután öt órától egy showműsorba voltunk hivatalosak egy kétórás felvételre. Időközben rájöttem az egész látogatás (valószínűsíthető) értelmére: egy Dániában népszerű talkshow háttérközönségét alkották a főiskolások. Gondolom, ez nekik is élmény lehetett, és a tévések is egyszerűen megoldották a tapsikoló tömeg beszervezésének kérdését. Maga a bejárás csak amolyan extra volt.
Mivel a show dánul zajlott, mi külföldiek inkább egy kis városi kirándulást választottunk helyette Simon kalauzolásával. Mivel nem volt sok időnk, és amúgy is hideg-sötét idő volt már, voltaképpen csak egy kis ízelítőt kaphattunk a városból, de ez alapján is megállapíthatom, hogy kellemes, hangulatos és igazán egyedi hely. A szerkezete nem túlságosan áttekinthető, szoknia kell az embernek. A közlekedési rendszer is elég összetett (különféle zónák, időtartamok, sávos kedvezményű jegyek teszik kaotikussá), nem is szólva arról, hogy minden elég drága.
Mivel szinte mindenki hamar fagyoskodni kezdett (főleg a déliek), ezért egy kis sörözőben kötöttünk ki. Itt ittam egy pint Bishop's Finger ("püspökujj") sört, egész jó volt (bár nem dán, hanem angol). Végül visszakeveredtünk a székházhoz, és onnan hazabuszoztunk. Amennyire kivettem, a dánok élvezték a műsornézést.
