HTML

Danmark

Egy magyar kalandozásai Dániában.

Friss topikok

  • LlamaDalai: Gratulálok, hogy eljutottál a gyárba! Nekem is jól esne egy ilyen nap! Nem vagyok irigy :D. (2009.06.30. 17:25) LEGO - egy gyermekkori álom valóra válik
  • Cosinus: Az nem olyan meglepő, hogy a „szlovákokkal sem érez különösebb közösséget”. A csehek általában nem... (2009.06.08. 17:48) Portré: Petra
  • Udenlandsk: Igen, így van. Ahogy Közép-Európát kivéve szinte mindenütt, úgy Dániában is nagyon sok nyelvjárás ... (2009.02.02. 21:14) Dánul tanulok
  • Udenlandsk: Nos, a konzervatív szemléletemet egyelőre nem tudják kikezdeni masszív ostromló hullámok. Inkább é... (2009.01.22. 17:19) Homokozó közepén ülök (??)
  • erikkiz: megnéztem a képeket. Azért a bio-boxeralsó nagyon adja :) (2009.01.18. 15:47) Biofarm a szomszédban

Linkblog

2009.01.21. 13:36 Udenlandsk

Folyosóreggelizem és becsapva érzem magam

Címkék: étel ital krogerup

Minden reggel "folyosóreggeli" van. A "folyosó", vagyis a közös folyosón, emeleten lakó lakók számítanak itt család híján társadalmunk alapsejtjének (bár ehhez elég sokan alkotjuk, mintegy huszonöten), ezért a folyosókapcsolatok ápolására külön gond van fektetve és idő van fordítva.

Elvileg az ilyen közös reggelik hangulatosabbak, bensőségesebbek kellene hogy legyenek, és ez részben igaz is. Egy nagy asztalt ülünk körbe a dán zászlócskákkal fellobogózott hangulatos spanyol konyhában, és közvetlenebb társalgás folyik, mint a nagy ebédlőben. Azonban mint reggeli meglehetősen diszfunkcionális. Először is, az épületegyüttes túlfeléről kell idehordani a az ételt és az étkészleteket, ami sosem sikerült tökéletesen, mindig kiderül, hogy a lekvár vagy a kiskanalak ott maradtak. Másfelől pedig mivel csak egy kenyerkosarunk, vajunk, lekvárunk és sajttálunk van, amit véletlenszerűen adogatunk körbe, vagy parkoltatunk az asztal (Murphy törvényének megfelelően mindig tőlünk legtávolabb eső) valamely részén, így egy olyan egyszerű ételt is nehéz összehozni, mint a vajas-lekváros kenyér. Ehhez ugyanis maradéktalanul és megfelelő sorrendben kellene hozzájutnunk a szükséges hozzávalókhoz, ami úgyszólván lehetetlen. Ehelyett marad az a módszer, hogy a kezünkön átmenő (rendszerint valaki másnak szánt) ételféleséget megvámoljuk, felkupacolunk a tányérunkon mindenből, amihez csak hozzájutunk, és a végén próbálunk ebből valami fogyaszthatót összehozni. Bevallom, hogy mivel a reggeliben számomra a reggeli maga is fontos, minden bensőségessége ellenére inkább a nagy ebédlőt kedvelem jobban.

Viszont kétségtelen, hogy személyesebb így. Megünnepeltük egy lány születésnapját is például. Majdnem minden napra jut egy-egy születésnap, úgyhogy az ünneplése egészen hétköznapi dolog. (Tegnap is volt egy szülinapi parti az első emeleten.) A névnapot nem tartják. Érdekes módon Dániában inkább az ünnepelt igyekszik ilyenkor a többiek kedvében járni: ez általában azt jelenti, hogy a születésnapos készít tortát a vendégeknek. Most reggel is két ormótlan nyeles serpenyőben hoztak valamilyen színes tortaféleséget gyertyákkal, és ezt adták körbe. Örvendeztem, mert már régen fáj a fogam valami jó kis édességre. Mielőtt azonban a torta hozzám jutott volna, kezembe nyomtak egy dobozt kis csokoládés kekszekkel. Megkóstoltam. Vesztemre. Omlós, émelyítően édes volt, annyira gej, hogy mire nagy nehezen legyűrtem azt az egyetlen darabot, teljesen elment a kedvem a tortától. Ki tudja, talán nem is vesztettem sokat vele ;) Az mindenesetre biztos, hogy a dánok nem valami nagy szakácsok.

A konyhai dolgok kapcsán említem meg itt egy jó nagy orcára esésemet. Az első héten minden áldott nap a konyhán dolgoztam: tagja voltam a napos reggeli különítménynek, és emellett szombattól hétfőig ebéd és vacsora után is küzdhettem a mosatlannal. Végre elérkezvén a hétfő este, örvendezve nyugtáztam, hogy egy jó ideig bizonyára megszabadultam ettől a kellemetlen kötelezettségtől. Nos: nem. Kedden reggel értetlenkedve kerestek, hogy ugyan miért nem jelentem meg reggeli után a konyhán? Én még értetlenebbül és némi méltatlankodással szegeztem ellen, hogy dejszen vagy nyolc napig minden nap ott időztem, olykor nem is egyszer! Gondolom, ezen a héten már másnak kell helytállnia ott. Kiderült, hogy félreértettem: az a csapat, amelyik a reggelit összetakarítja a csekélyke hatvan fő után a konyha felmosásával és az összes szennyes edény elmosásával együtt, egy hónapig (!) van ide beosztva. Teljesen elképedtem. Az igaz, hogy míg mi a konyhában szöszölünk, addig mások más munkát végeznek, de azért távolról sem beszélhetünk egyenlő teherviselésről, ugyanis általában ez a többi munka mondjuk egy húszméteres folyosó felseprése, vagy a fürdőszobák felmosása - ráadásul némelyek ezt is elbliccelik. Na persze igaz, hogy mi hatan vagyunk, és ha jól meggondolom, egy-egy főre nem esik sokkal több munka így elosztva, de azért sokkal inkább választanám a szemétszedést mondjuk. Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy a konyhacsoport hat főjéből - mint tesz a véletlen - hárman külföldiek vagyunk! Annak ellenére pedig, hogy az iskola életében deklaráltan minden téren együtt vesznek részt a hallgatók és a tanárok, utóbbiak közül még egyet sem láttam a konyhán szorgoskodni.

Úgy látszik tehát, hogy a praxis és a teória nem csak Kelet-Európában válik olykor élesen külön...

komment

süti beállítások módosítása