Pihenésemből a takarítók neszezése keltett fel délelőtt. Miután meglepve fedeztek fel az épületben, odainvitálták Rikkét (női név) az igazgatót, aki nemsoká Garbához irányított. Garba igazán különleges személyiség - bár előzetesen a szervezési fázisban sok e-mailt váltottunk, mégis most nyílt alkalmam csak igazán megismerni. Kezdjük azzal, hogy nem dán, hanem hatvan körüli mauritániai néger (igazán nem erre számítana az ember egy északi vidéki iskolában), aki tipikus kozmopolita: Európa számos országában időzött már, felesége nagydarab norvég asszony, gyerekei amolyan Obama-féle keverékek, akik persze remekül eligazodnak a különféle nyelvekben-kultúrákban.
Nos, ez a különös fickó egyből kedvesen a szárnya alá vett: körbevezetett az épületben (igazi útvesztő), majd meghívott a szomszédban álló házába ebédelni, hiszen mivel korábban érkeztem, még a konyha sem működött. Az "ebéd" maga nem volt nagy szám (rántottát készített), de Garba személyisége annál inkább. Kiderült, hogy rendkívül széleskörűen művelt (nem csak azt tudta, hol van Magyarország, hanem történelmünkben is meglepően tájékozottnak bizonyult), valamint az összefüggéseket is igen élesen meglátja. Sokat mesélt a dán belpolitikáról, közéletről. Hogy mást ne mondjak, e tekintetben Dánia egy északi szlovákia: a kormányt kis radikális koalíciós partnere revolverezi, ennek köszönhető többek között a szigorú bevándorlási politika és a környezetvédelem témájának háttérbe szorulása.
Ebéd után sétát tettem a környéken, hogy a nappal fényében is szemügyre vehessem a környéket. Humlebæk apró kis falu a tengerparton, olyasmi, mint nálunk egy balatoni település: van kis hajókikötője, nyaralónegyede, vidékies de hangulatos "belvárosa" kis üzletekkel. Legfontosabb látványossága a Louisiana modern művészeti múzeum, ahová messze földről érkeznek a látogatók (erről részletesebben később). Van egy kis templomocskája is. Krogerup nyugati részén kis erdő, mezők biztosítják a romantikus hangulatot.
Este újra Garbáékhoz voltam hivatalos vacsorára, akinél érkeztemkor két arab vendéget találtam: a házigazda barátai voltak, akikkel bensőségesen csevegett ékes arabsággal, miközben méregerős afrikai teát töltött magasról csurgatva apró poharakba, és egzotikus süteményekkel kínált minket. A barátokról kiderült, hogy más, a miénkhez hasonló környékbeli iskolákban dolgoznak (úgy látszik tehát, hogy ez gyakran külföldiek munkája). Vacsorára nem maradtak - én viszont igen, és a norvég feleség konyhabeli csörömpölését hallva előre örültem a várható skandináv fogásoknak. Feleslegesen: pizza és pasta volt a menü (előbbi meglehetősen ízetlenre sikeredett). Garba dél-afrikai bort kínált hozzá, amit éjfélig kortyolgatva újabb érdekes témák széles spektrumát tekintettük át az afrikai filozófiától és válsággócoktól a közel-keleti válságig. Mint az a komákból sejthető volt, Garba nem a zsidókkal szimpatizál ;) A család közben diszkréten visszavonult. Megfigyeltem, hogy bár újdonsült ismerősöm politikailag sok tekintetben nyitott és haladó, a családi életben és munkában meglehetősen patriarchális felfogású.
A hosszúra nyúlt vendégeskedés után hazaballagtam hatalmas üres iskolánkba, és szépen lefeküdtem.
